Rallymentes rally hétvége.Röviden,tömören így tudnám jellemezni az elmúlt hétvégét,amikor is megrendezték az ORB második futamát a 16. Alfa-Ker Miskolc Rallyt.Ennek a mentességnek oka is volt ám,még pedig az,h áprilisnak 26-ik napján van a születésnapom,és így a hétvégéből egy napot mindenképp a családdal akartam tölteni.Amúgy is mióta pestiában lakok csak igen ritkán járok haza,és tudom,h egyetlen gyerekként mamám,anyukám,és persze a többiek is mennyire féltenek,na meg persze,h mennyire hiányzok nekik.Szal kicsit többet próbáltam meg belezsúfolni ebbe a hétvégébe,mint általában.

Minden a szokásos módon kezdődött,és igen,ehhez az is megint hozzátartozott,h nem teljesen úgy alakultak a dolgok,ahogy terveztük.Az eredeti elgondolás szerint én már csütörtök délelőtt utaztam volna haza,míg don csak délután,de hála a ritka rossz kedvű internetünknek,ami abszolút nem akart úgy működni,ahogy én azt szerettem volna,együtt utaztunk.Míg don kényelmesen szundikált mellettem,addig én zenét hallgattam és az autópályán mellettünk elrobogó autókat lestem.Volt köztük pár,amit szívesen elfogadtam volna:D Röpke 3 órás út után meg is érkeztünk,gyorsan lepakoltuk a cuccunkat,és már robogtunk is Misiékhez,hisz vacsorára voltunk hivatalosak.Anyu tejszínes csirkét csinált nokedlivel,ill. donnak külön tojásos nokedlit,mivel neki az volt a kívánsága.Persze vacsora közben ment a rötyörészés,egymás szekálása,szal jól mulattunk.Mivel másnap kezdődött a rally,így túl sokáig nem maradtunk.Hazamentünk,beraktuk a kapott kaját a hűtőbe,és míg én átmentem szendvicsgyártó kisiparosba,addig don bent pakolászott,de lehet csak meglökte időnként a táskát,h én azt gondoljam csinál is valamit,és nem csak fekszik az ágyon,mint egy jóllakott kis napközis:D

Mivel a gépátvételen túl sok dologra nem számíthattam ezért megbeszéltük,h én nem megyek,hanem majd délután találkozunk a prológ előtt.Amíg don a gépátvételen ügyeskedett,addig én anyuval jártam a várost,beszélgettünk,kaját vásároltunk,h legyen mit enni a hétvégén.Ezek után bevallom egyre kevesebb kedvem volt bemenni Miskolcra,mivel tavaly is tömegnyomor volt,megégettek cigivel,nem kevés részeg volt a nézők közt,és tudtam,h don fényképezni lesz ott,így valószínűleg nem lesz mellettem,ezért felhívtam,h ha nem baj még sem mennék.A hangjából ítélve nem volt őszinte a mosoly az arcán.Aztán egyszer csak hívott,h lehet nincs nála elég pénz,h haza tudjon jönni a busszal.Igen,ez don:D De hamar tisztáztuk,h mégis van,így nem kellett külön azért bebuszoznom,h ő haza tudjon jönni. Telt múlt az idő,beesteledett,csengettek és don végre hazaért.Megbeszéltük,h mivel vasárnap már utazunk vissza,ezért jobb ha szombaton tartunk családi napot,még ha a szülinapom vasárnap is lesz csak.Így reggel don ásával tartott,én pedig hazamentem anyuval mamához,ahol a kutyától kezdve mindneki nagy szeretettel fogadott.Na jó,talán a kis csirkék nem igazán voltak annyira oda értem,de ez  nem is olyan meglepő,mivel bementem közéjük és kicsit megkergettem őket,meg egy kicsit meg is gyömöszölgettem a drágákat.Úgy voltam vele,h amelyik ezt túl éli,az megérdemli,h tovább éljen,amelyik nem,abból meg finom leves vagy rántott pipi lesz:D:D:D

Mama főzött isteni házi levest,csinált egy kis pörit másodiknak és na vajon mi volt a köret?Igen,nokedli.Annyira nem voltam felvillanyozva ettől a ténytől,mivel csütörtökön is az volt,és péntek este is,szal nem épp a változatosság volt a weekend mottója,de azért fogyasztottam belőle így is.Nagyi persze nem csak simán főzött,hanem arra is volt ideje,h süssön,így volt még kakaós csiga és kalács is,persze abból kétféle,a mindneki által jól ismert klasszik kombó,a diós és mákos kettős.Kaja után perdig jött a tortázás.Mivel nem szeretem a túl édes,krémes dolgokat,így dobos tortát kaptam,amiből mindenkinek vágtam egy szeletet,igaz anyu rámszólt,h dupla akkorákat vágok,mint amiket általában kellene.Én meg közöltem,h nem vagyok irigy,had egyen mindenki,nem sajnálom én senkitől:D Szolid szülinapos megemlékezés után haza indultunk,anyuval megbeszéltünk pár dolgot,aztán estefelé magamra maradtam,de nem sokáig,mert jött don és ásá.Ennek oka az volt,h hárman kellettünk a nagy döntéshez,h hova is akarunk menni.Nagy nehezen megszültük,h a gy8-at és a gy12-őt fogjuk megcélozni.Reggel hét órai indulásban egyeztünk meg.Este donnal nagyjából összepakoltunk,és elmentünk aludni,h reggel frissen és fiatalosan ébredjünk,de előtte még sikerült egyet brékelnem,és beestem az ágy és a fel közé.A nagy szerencsém az volt,h a kettő között nem nagy a távolság,különben most legalább egy combnyak töréssel feküdnék kórházban...De így csak a könyökömet horzsoltam le,és kicsit meghúztam a lábam.Aha,na ebből lett az,h reggel kvázi egymást rúgdostuk ki az ágyból kisebb nagyobb sikerrel.Ásá most kivételesen pontosan jött,így szépen el is indultunk.Én hátul bevallom inkább csak bambultam,és a fiúk se nagyon csicseregtek,kicsit nyúzottak voltunk.Bezzeg mikor ásá sietős tempójának köszönhetően majdnem balesetet szenvedtünk,akkor úgy felébredtem egy pillanat alatt,h még káromkodni is elfelejtettem.Igazából átfutott a fejemen,h nem pont a 25-ik születésnapomon szeretném feldobni a pacskert,de nem szóltam ásának,gondoltam rájön magától is,h időben vagyunk,baromi fölösleges sietni.Annyira nem jött rá,mert bárhová mentünk mindig sietett,pedig tényleg nem kellett volna.Na mind1.Megérkeztünk a gy8-ra,Hídvégardóra,ahol rövid séta után elfoglaltuk a helyünket,persze don felkapta a csini narancs mellényét,és leült az árokpartra vagizni.Nem sokára jött is a mezőny eleje,és nem kicsit néztünk,amikor Asi bevette a kanyart,de utána fűvön kötött ki,és centikre ment el a fotósok mellett.Ezt még eljátszotta Hideg és Trenycséni is.Kezdtem azon gondolkozni,h odamegyek,mindenki szeme láttára lezavarok egy iszonyat nagy sallert donnak,és fentebb cibálom végre,de addig néztem,h végre magától is rájött erre,és fentebb araszolt.Ezután túl sok dolog nem történt,volt aki szépen keresztbe rakta,még a Sasa is,pedig rá ez aztán nem jellemző.Aki még szépen jött az Tyutyu volt,és Szelep a kis Citroennel,na meg Apuék,akikről én azt hittem,h a sárga Hondával jönnek,ehhez képest egy fekete Peugeot-val robogtak el mellettünk.Ásával meg is jegyeztük,h ha már íven jön el valaki,akkor annak így kell kinéznie,nem pedig úgy,ahogy a mezőny jelentős része tette.Aki még kicsit csalódást okozott az Barnus volt,hisz nagyon reménykedtünk,h a sok semmi után ő végre produkál majd valamit,de nem,sajnos.Azért remélem legközelebb már nem így lesz.Mondjuk volt aki megjegyezte,h azt a vízfecskendező berendezést erre a kocsira is fel kellene szerelni:D

Azért volt olyan is,aki produkálta magát:

Verseny közben találkoztunk edelenyberessel,tesójával és apukájával,akik miután vége volt a gyorsnak megvendégeltek minket.Meg kell jegyeznem,h a nagymama és a nagypapa is nagyon aranyos és kedves volt.Még csak alig léptünk be az ajtón már terítették is az asztalt mindenféle finomsággal,ezért még1szer nagy nagy köszönet:D

Vendégség és hosszas beszélgetés után a gy12 felé vettük az irányt,Buzica tetőt céloztuk meg.Amikor megérkeztünk már voltak ott páran,de még így is több mint 20 perc volt kezdésig.Előszedtük a cuccunkat,és odaálltunk a szalag mögé.Igen kanyar külső ívén,féktáv végén,de még volt idő bőven,és csak azt akartuk kitalálni,h ki hova akar állni.Ehhez képest szinte azonnal jött a rendező,h álljunk el onnan.Don átment a túloldalra,ásá felment a partoldalra,én meg elindultam arrébb.Közben próbáltam kivenni a fényképezőt a táskából,nem sikerült,így megálltam,h végre kivegyem.Persze a rendező egyből beszólt,h megkért menjek onnan.Válaszoltam neki,h azért a kamerát még kivehetem a táskából igaz?Eszembe jutott,h mekkora teljesítményt,h egy kb. 180-190 centis pasi beszól egy 153 centis csajnak,ez ám a kemény legény.A biztonsági autó elment végre,így az emberek lassan kezdtek visszaszállingózni oda,ahonnan pár perce még elzavarták őket.Bezzeg most már nem mert szólni egyik rendező sem,most már nem voltak olyan bátrak...Mivel a hely ahol álltam nem jött be,így integettem donnak,h átmennék,ő szétnézett és mutatta,h nem jön semmi,így átfutottam a másik oldalra.Erre az egyik hiperintelligens emberke,aki úgy járkált mindenfelé,mint valami gazdag gróf beszólt,h pálya.Szívem szerint visszamentem volna és a tíz körmömmel fejtettem volna le róla a bőrt,miközben elmagyarázok neki pár dolgot,de nem tettem,tudtam,h nem lenne értelme.Aki ennyire nagyra tartja magát,és hozzá ennyire hülye,annak semmit nem lehet megmagyarázni,mert neki mindig igaza van,így csak leraktam a cuccom és a beállításokkal kezdtem foglalkozni.Ásá nem tartott velünk mondván,h kamerázni az a hely nem jó,így lentebb szaladt hátha talál valami jobb helyet.Mivel nem jött vissza,így valószínűleg sikerült neki:D Az autók jöttek,a nép meg csak gyűlt a külső íven.Ezzel még nem is volt akkor bajom,viszont az,h gyerekek ott ültek,feküdtek a fűben,játszottak a szalaggal,és emberkék háttal álltak a pályának,akkor is,amikor autó jött,na ezzel már volt bajom.Mit csinált ezalatt a két rendező?Természetesen végezték a munkájukat,beszélgettek,ölelgették a barátnőjüket,telefonnal fényképeztek és egyéb megerőltető,felelősségteljes feladatokat láttak el.Az sem zavarta őket túlságosan,h valaki tüzet rakott azon az oldalon,ahol donnal álltunk,és a szélnek köszönhetően ez újra meg újra erőre kapott.Nem szerettem volna,ha baj történik,így magam locsoltam a tüzet,több kevesebb sikerrel.Vége lett a versenynek,hála az égnek nem történt baleset.Amíg a záróautót vártuk,addig persze pakolásztunk,és ekkor a rendezők valami olyat tettek,amivel sikerült túlszárnyalniuk addigi teljesítményüket.Míg egyikük elvágta a szalagokat és otthagyta őket,h majd 100 év múlva lebomlanak,addig a másik beállt a ház sarkához és pisilt egyet.Aztán beültek az autóba,kisöpörték belőle a szemetet,nehogymár ott rontsa az összképet,és egyszerűen elhajtottak...Azt hittem rosszul látok,de sajnos nem.Szal szeretnék gratulálni a 21-es és 22-es rendezőknek,h ilyen példamutató magatartást tanusítottak!!!

Ezek után elindultunk haza,ásá kitett minket a miskolci pályaudvaron,ahol meglepően kultúrált mellékhelyiségeket találtunk.Igaz fizetős volt,de ha csak ezen múlna én bizony boldogan fizetnék 100 forintot,ha cserébe ilyen helyen intézhetem dolgomat.Gyorsan megvettem a jegyeket,felszálltunk a vonatra,ami pár perc múlva indult is.Egy egész fülke volt a mienk,mert elég kevesen utaztak épp ezzel a járattal.Eszünkbe is jutott,h forgatunk egy pornót vagy rendezünk egy gyors erotikus fotózást,de végül a szendvics fogyasztás mellett döntöttünk,majd don elbóbiskolt,én meg zene hallgatásba temetkeztem.Hatvanban átszálltunk,na itt már volt tömeg rendesen,de még így is jutott ülőhely.Viszonylag hamar megérkeztünk a Keletibe,onnan pedig már csak pár perces séta várt ránk hazáig.Itthon egy nagyon kíváncsi höribaba fogadott minket,akit rögtön meg is gyömöszöltünk,és örültönk,h végre itthon vagyunk.Lepakoltunk,és megpróbáltuk összeszedni magunkat.Kijelentem,h este igencsak hamar álomba merültünk.

Találkozunk Salgón!!!

Don elmélyülten nézi a napi termést út közben a gépen:D

Ja és HÜPIkének pedig még egyszer jobbulást,remélem mostanra már teljesen rendben vagy,puszika:D:D:D

Végre kezdődik! Talán ez írja le legjobban mit éreztem az egri futammal kapcsolatban. Elviekben úgy volt, hogy péntek reggel indulás, sőt DuEn bácsi volt olyan jófej, hogy még le is vitt volna, de mivel közbe jött egy kis péntek délelőtti ügyintézés, így én kihagytam a lehetőséget. Don mondjuk nagyon örült, hogy nem kell a tömegközlekedéssel szenvednie, és kényelmesen utazhat, remélem nem felejtette el megköszönni:D

Szóval, röpke péntek délelőtti rohangálás után irány haza, ahol természetesen még leültem a gép elé megnézni pár dolgot. Az az alattomos gyanúm, hogy internetfüggőségben szenvedek, de két internetmentes nap után még nem rohangálok Einstein séróval az utcákon és ordítozok net után, szal még nem lehet olyan vészes a dolog. Na, de ne térjünk el a tárgytól, netezgetés után következett a pakolászás, kis kajálás, veszedelmes dzsungáriai hörcsögünk megetetése, zuhanyzás. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy mindjárt 20, azaz nekem baromi össze kell kapnom magam, mivel 45-re kint kell lennem, hogy jegyet tudjak venni, és tuti legyen helyem, mert állatira nincs kedvem a melegben két órát ácsorogni a buszon. Persze ebbe belegondolva nem kis pánik lett úrrá rajtam, kezdődött a kapkodás, és persze akárhogy is igyekeztem pont előttem ment el a trolli. Ott álltam csomagjaimmal, és lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a bevásárlásból hazainduló öreg nénikkel kell majd megverekednem a szabad helyekért. Aztán úgy éreztem végre rám mosolygott a szerencse, hisz nem is kellett sokat várnom és már jött is a következő 75-ös. Nem is tudom, hogy mikor örültem utoljára ennyire valamilyen tömegközlekedési eszköznek! Úgy éreztem sínen vagyok, hisz nem sokan szálltak le és fel, így reméltem, hogy tényleg kiérek még időben. A trolli alig, hogy megállt a Stadionoknál én kommandósokat megszégyenítő jelenetet produkálva pattantam ki a nyíló ajtók mögül, és futottam a pénztárhoz, ahol aztán utolért a valóság. Összesen két pénztár volt nyitva péntek délután, így természetesen szépen kígyóztak a sorok, kösz szépen Volán. Gondolom mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor mondjuk a határon az ember beáll az egyik kocsisorba, és úgy látja csak a másik halad, na így éreztem én is. Az előttem álló fiatal pár hihetetlen volt, 2 perc alatt cirka 128 kérdést tettek fel mire eldöntötték, hogy milyen jegyet is kérnek, és ekkor feltették az i-re a pontot, számlát kértek…Na ekkor már nagyon drámaian forgattam a szemem a hátuk mögött, azt meg inkább nem írnám le, hogy mi mindenre gondoltam. Már teljesen elvesztettem a hitem, amikor végre tényleg sorra kerültem. Gyorsan elrebegtem mit is akarok, megkaptam a jegyem, és miközben pakoltam csak azon csodálkoztam, hogy miért nézett olyan furcsán a pénztáros hölgy. De nem sokat foglalkoztam vele, megszereztem a jegyet, így nagyon királynak éreztem magam. Igen, mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy nem 15.45 van, hanem még csak 14.45 és az én buszom pedig 16.15-kor fog indulni. Egy világ omlott össze bennem, amikor rádöbbentem, hogy több mint egy órás szabadfoglalkozás vár rám a pályaudvaron, mert én ugyan haza nem megyek. Logikát nem kell benne keresni, ez a csak azért se el. Mondjuk miután leültem, és rájöttem, hogy pár dolgot elfelejtettem, sőt volt, amit el akartam hozni és otthon hagytam, akkor nagy volt a csábítás, hogy mégis elinduljak haza, de nem, csak azért se! Így hát eleinte még figyeltem, ahogy a szerencsésebb, és kevésbé balfék emberek, mint én felszállnak a buszokra, de ez annyira nem kötötte le a figyelmemet, így a megfigyelés hamar átment közepes erősségű bambulásba. Eközben megint eszembe jutott, hogy legközelebb jobban oda kell figyelnem, hogy meg kellene végre csinálnom a jogsit vagy dont kellene rávennem, hogy csinálja meg a jogsit. Na, ezen dolgozunk majd a közeljövőben:D

Végre sikeresen megérkeztem Egerbe, gyors megbeszélés donnal, elfoglaltuk a szállásunkat, felpakoltuk a felszerelést és azonnal indultunk is a rajtceremóniára. Még épp időben értünk oda, hogy le tudjuk kapni a csapatunkat, azaz Mucsina Tomit, Csoór Tibit és persze Emesét. Jól néztek ki, bár nemtom, hogy Tomi annak örült, hogy végre versenyezhet vagy a sok autogram kérő gyerek szédítette meg ennyire. Szerencsére jó idő volt, nem kellett eső miatt aggódni, így jól el voltunk egész este. Volt egy jelenet, ami nagyon tetszett. Kb. 1 méterre álltam dontól, és onnan volt szerencsém végig nézni, ahogy két női egyed megrohamozza és úgy körbecsókolja szegényt, mint a vénasszonyok szokták a zsenge unokákat. Szegény nagy szemekkel nézett felém, én pedig próbáltam egy szolid mosollyal elintézni a dolgot, nem pedig torkom szakadtából röhögni. Sikerült, bár azért sajnáltam dont. Már itt rajtceremóniánál is sikerült észrevenni, hogy vannak emberkék, akik nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy ki áll mögöttük, pofátlanul beállnak bárki elé, és magasról tojnak arra, hogy esetleg mások is szeretnének fotózni. Mindegy, majd valamit kitalálok erre a problémára, mert én nem szeretnék ilyen bunkó lenni. Rajtnál sikerült még összefutni dennel is, akinek nagyon faca cipője volt, és edelenyberessel, aki időnként azért dolgozott is. Mire vége volt a rajtceremóniának, meg a kis bevásárlásunknak már majdnem éjfél volt, szal elég fáradtak voltunk, de egy szebb holnap reményében feküdtünk le aludni.

Másnap aztán a megbeszélteknek megfelelően don indult pályára ásával, én meg úgy voltam vele, hogy a második szervizre ráérek kimenni. Mentem is volna, ha a tegnap jó szorosan megkötött cipő nem cseszte volna szét a lábam, így ha csak ránéztem a cipőmre a lábam ordítani szeretett volna. Kisebb McGayver mutatvány után sikerült a lábamra cipőt erőszakolni, és végre elindulni. Már legalább 20 perce szobroztam ott a megállóban, és kezdett nagyon elegem lenni, amikor végre jött a busz. Irány a központ, ahol végre átszállhatok arra, amelyik majd kivisz a szervizparkhoz. Hittem én. Nem így lett. Mikor megnéztem a menetrendet azt hittem dobok egy hátast, ott helyben. A busz, ami nekem jó lett volna, olyan ritkán közlekedik hétvégente, hogy nem csak gyökeret verni lett volna időm, ha megvárom, de még ki is rügyezhettem volna. Így más választásom nem maradt, képességeimhez mérten gyorsan lerohantam a taxisorra, és bevágtam magam az egyikbe, aztán irány a szerviz.

Miután bejutottam már csak a csapatunkat kellett megtalálni, ami nem volt olyan könnyű feladat, de Pista bá segítségével sikerült megoldani a problémát. Mivel láttam, hogy még van időm így csámborogtam még kicsit, aztán letelepedtem a beírónál, és vártam, hogy Tomiék beérjenek. Közben azon gondolkoztam, hogy ahhoz, hogy a versenyzők szám szerint sorba álljanak, miért kell kettő sportbíró, mikor a versenyzők tudnak számolni, és maguktól sorba állnak, szal a két palinak nem sok dolga van. Túl sokat, azért nem volt időm foglalkozni a problémával, hisz megjöttek Tomiék. Kocsi egyben, gyors eszmecsere Mucsinával, aki utálja, ha így hívják, de most csak azért is így fogom nevezni, had mérgelődjön:D Amikor láttam, hogy lassan végeznek átsétáltam a helyünkre, hogy tudjak szervizes képeket csinálni. Minden rendben ment, szervizeseink gyorsan dolgoztak, ezen én mindig csak ámulok, hogy milyen rövid idő alatt gatyába tudják rázni az autót. Közben csapatfőnökünk sem tétlenkedett, magára vállalta a kocsi takarítását. Jelentem minden klappolt, így párosunk időben folytatni tudta a versenyt. Mivel ismét elcsendesedett a szerviz, így én megint mászkálással foglaltam le magam. Így volt alkalmam lencsevégre kapni a két édesdeden alvó/napozó szerelőt, akik mindezt a csapat színeihez tökéletesen passzoló matracokon művelték ezt. Aztán jött a rossz hír, a 6. gyors a mezőny nagyobbik részének etap lesz, mivel valaki nagyon fázott és rakott egy kis tüzet. Mivel így dolguk nem akadt, így don és ásá is bejöttek a szervibe, ill. ásá nem, mivel nem volt hajlandó kifizetni az 1500 forintos belépőt. Mi odabent még mászkáltunk kicsit, fotóztunk, aztán hazafelé vettük az irányt, jobban mondva csak én, mert akkora már annyira fájt a lábam, hogy legszívesebben levágtam volna mindkettőt, de mivel tudtam, hogy később még hasznosak lehetnek, így inkább letettem erről a tervemről. A szálláson végre lepakolhattam, és itt szembesültem azzal, is, hogy mivel egész nap kint mászkáltam olyan szép piros ropogósra sültem, mint a karácsonyi pulyka. Kivéve természetesen a napszemüvegen álltal szépen kitakart részt, így jobban hasonlítottam egy elcseszett mosómedvére, akinek a szeme körül világos, a többi része pedig szép sötét. Kicsit összeszedtem magam, elmentem boltba, hogy donnak és nekem legyen kajánk, aztán leültem filmet nézni. A végére már nem jutottam el, mert jöttek is a fiúk. Ment a duma, aztán mivel másnap korán akartak kelni hamar le is feküdtünk aludni.

Vasárnap reggel ment a pakolászás, ha nem szólok rá ásá simán otthagyja a kameráját, így csak a kontaklencse tartóját sikerült. Én is nagy nehezen összeszedtem magam, és kimásztam a buszhoz. Úgy éreztem magam mint egy ucsó darabka kaki, ez van, nem szép dolog a napszúrás. Sokat nem kellett várnom, szinte azonnal jött a busz, én felszálltam és Pestig végig azon imádkoztam, hogy csak ne legyek rosszul. Sikerült! Itthon aztán arra nem volt erőm, hogy rendesen elpakoljak, mindent ledobtam egy kupacba, és lefeküdtem pihenni azzal a nagy gondolattal, hogy legközelebb vagy sapkát húzok a búrámra vagy keresek egy árnyékos helyet, ahova le tudok ülni.

Pár nem értem dolgot a végére hagytam az irománynak. Egyrészt nem értettem, hogy a sajtó igazolványokon, és egyéb ilyeneken, miért egy finnországi Suzuki van rajta, hisz van nekünk elég sok magyar versenyzőnk, akikre büszkék lehetünk, mint mondjuk Bútor Robi. Szerintem senki nem szakadt volna meg, ha valaki ilyet rak a belépőkre.

Azt sem értem, hogy az otthoni albumnak fotózó emberkék, akikkel egy idő után igencsak megtelt a szerviz miért nem képesek odafigyelni, hogy más esetleg dolgozna, és, hogy ne ugráljanak be állandóan a képbe. Mármint én örülök annak, hogy ennyien szeretik a rallyt, szeressék is, de egy kicsit lehetnének körültekintőbbek.

Találkozunk Miskolcon!!!

Korán el kell kezdeni a jóra nevelést:D:D:D

A gyerkőc azt figyelte ilyen elmélyülten, hogy Szolyka autójával mit művelnek a szerelők.

Vége a 2009-es Dakarnak, és elég érdekesre sikerült. Minden nap türelmesen kivártam az esti órát, h legalább valami tájékoztatást kapjak, ami kevésbé részrehajló, hisz a retek klub nem hiába kapta a nevét. De haladjunk csak szép sorban.

Most valahogy minden kicsit más volt, kezdve a helyszínnel, hisz most nem Afrikában hanem Dél-Amerikában álltak rajthoz a versenyzők. Senki sem tudta, h mire számítson, milyen lesz a fogadtatás, milyen lesz a terep, az időjárás, szal így kicsit egyenlőbbek voltak az esélyek a szokásos afrikai útvonalhoz képest. Volt viszont olyan is, ami maradt.

A Dakart évek óta a Mitsubishi és a Volkswagen párharca uralja, mögöttük pedig egyre erősebb a BMW X-Raid csapata. A VW idén nagyon akarta a győzelmet, soha nem látott mennyiségű alkatrészt és szervízest hoztak, és a négy kocsit is hihetetlenül felkészítették. Több helyről olyan dolgokat lehetett hallani, na meg olvasni, h ha a csapat idén nem nyer, akkor be is fejezik a Dakar projektüket, és innentől kezdve a rally világbajnokságra és a baja versenyekre fognak koncentrálni. Szal nem kicsit készültek Sainzal, Millerrel, de Villierssel és Deppinggel. De nem ők voltak az egyetlenek, idénre a Mitsubishi teljesen átszervezte a csapatot, és új kocsival álltak rajthoz, még pedig a Racing Lancerrel. Be kell valljam szerintem dögös lett a kocsi, és remélem nem csak egy-egy részét fogják majd a szériagyártás során alkalmazni, hanem az egész kocsi elérhető lesz az átlag emberkének is. A japánok ezzel az autóval egy új korszakba léptek, hiszen most már ők is dízellel mennek. Az új autót természetesen kiadósan tesztelték, sőt a portugáliai PAX rallyn indultak is vele, de mint tudjuk a puding próbája az evés. most is Peterhansel, Alphand, Roma és Masuoka ültek be a kormány mögé. Idénre a BMW is összekapta magát, Bruno Saby helyére jött Terranova a helyi menő, na meg ugye Al-Attiyah és Chicherit, de rajtuk kívül azért volt még pár X3 CC a mezőnyben, szal mindenki haptákba vágta magát a versenyre. A sorból nem szabad kifelejteni Gordont, aki ugyan nem gyári csapatban indul, de kétséget kizáróan ő a közönség kedvenc amerre csak jár. Az amerikai igazi showmen, tudja mi kell a népnek, és H3-asával igazi jelenség. Nem sokkal indulás előtt azért náluk sem volt olya rózsás a helyzet, hisz második embere megsérült, az ő helyére jött aztán a francia Vigouroux, hogy célba vigye a másik H3-ast. Jelentem Gordon nekem is a kedvenceim között van, rettentően megkapó személyisége van, jó fej és az a kocsi hihetetlen. Bazi nagy, fekete, isteni a hangja és egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni mellette, remélem idén is lesz CER és újra láthatom majd élőben ezt a monstrumot. Persze nem csak ennyiből állt az autósok mezőnye, de egyelőre ennyi. Autósokból amúgy 193-an vágtak neki a terepnek. Magyarok is voltak, Palikék, Szalayék és Lisziék indultak, sajna a kedvencem Kis Sanyi most nem állt rajthoz.

Jöjjenek a motorosok. Itt várható volt, h az ismeretlen terep ellenére is a KTM uralja majd a versenyt. A Repsol, a RedBull mellé amolyan harmadik gyári csapatnak jött most a Vectra Racing David Casteu-vel az élén. Marc Coma-nak idén is Jordi Viladoms volt a vízhordója, Cyrilt, a nagy kedvencemet, most Alain Duclos segítette. Casteut pedig Frans Verhoeven próbálta segíteni. Idénre a KTM mellett a Yamaha is felszívta magát, és már az elején tudni lehetett, hogy számolni kell David Fretigne-vel a verseny folyamán. Aztán jött még pár meglepetés.  Itt is szurkolhattunk magyar egységnek, még pedig Dési Jánosnak. Összesen 235 motoros rajtolt.

A quad-osok mezőnye is népesre sikerült, 25-en gondoltál úgy,h a versenyzésnek ezt a formáját választják. Őket nem ismerem, szal mielőtt hülyeséget mondok, inkább nem mondok semmit:D

Kamionosok közt ismét ott voltak az oroszok, az őrült Chagin, aki csak a dudát és a gázpedált nyomja, és persze jött vele Kabirov és a kicsit ismeretlen Mardeev. A hollandok is képviseltették magukat Stacy, van Ginkel, és de Rooy személyében, h csak a top emberkéket említsem. Természetesen nem maradhatott ki Loprais sem. Ígéretes mezőny gyűlt össze, de sajna nem ért célba mind a 84 egység. Természetesen itt is voltak magyarok, az egyik Palikék szerviz kamionja volt, a másik pedig a Szalay féle kamion. A két csapat közül nekem a Szallerék voltak a szimpibbek, ez nem azt jelenti, h a Darázsiéket nem bírom, csak a kettő közül a Szalleréket favorizálom, miután Szobiék már nincsenek, amikor mentek, akkor nekik szorítottam nagyon, de ő azóta már máshogy és máshol tekeri a kamion kormányát.

A mezőny már az első nap megtapasztalta az emberek vendégszeretetét, iszonyat sokan gyűltek össze, h lássák az ünnepélyes rajtot. Ennyi embert Dakaron még soha nem láttam, így lehet már az első nap eldőlt a szervezők számára, h jövőre is itt rendezik a versenyt, bár ez azért még korántsem biztos.

A verseny már az első szakaszon sem kímélte a versenyzőket, a motorosok közül rengetegen kaptak defektet, többek között Cyril is, így már elúszni látszott az első hely. Az autósoknak is oda kellett figyelni, mert nem volt könnyű a terep. A Mitsubishi elég rosszul járt, hisz Masuoka alatt igen hamar megállt a technika, és látszott, h a Volkswagen erősebb mint valaha, na meg a BMW is. Ez a tendencia folytatódott a következő szakaszokon is, ahogy haladt előre a verseny Sainz és Al-Attiyah harca került a középpontba. A Mitsubishi szinte napról napra nagyobb bajban volt, hisz Alphand után Peterhansel is feladni kényszerült a versenyt. Az előbbinek a navigátora lett rosszul miután elakadtak egy mocsaras részen, és nem bírta a sok ásást, utóbbinak meg egyszerűen kigyulladt a kocsija, és hiába sikerült eloltani a tüzet, a motor teljesen szétment. Így már csak egy legény volt talpon a gáton, aki nem más mint Nani Roma, de neki sem ment minden olyan flottul mint az előző években. Ezalatt a BMW-nek is siralmas napja volt, hisz Al-Attiyah gondot okozott a motorja, és mivel félt, h technika végleg megáll alatta levágta a szelektív egy részét. Ennek viszont az lett a következménye, h kihagyott jó pár ellenőrző pontot. Ha az ember egy kettőt kihagy, akkor időbüntetést kap, de ha négynél többet hagy ki, akkor sajnos kizárják a versenyből, így Al-Attiyah hiába állt első helyen, nem mehetett tovább. Első helyét Sainz bácsi örökölte meg, aki már nagyon nyerni akart, szinte másra sem tudott gondolni, de sokáig ő sem örülhetett. Történt ugyanis, h a 12. szelektíven elég nagy sebességgel sikerült beesniük egy kiszáradt folyómederbe, a kocsi tetőn landolt, eléggé tropára ment, de ami ennél is fontosabb, h navigátorának Michel Perinnek eltört a lapocka csontja, így nem folytathatták a versenyt. Nem meglepő, h Sainz tombolt, ezek után nemtom, h jövőre indul-e majd a versenyen. Mivel az élen három VW állt, így El Matador kiesése után egyik csapattársa de Villiers állt az élre, mögötte Miller, Gordon, a norvég Tollefsen és a lengyel Holowczyc. Ekkora már állt a bál az autósoknál. A történet szerint a verseny során több szakaszt módosítani kellett, sőt a 11. szelektívet teljesen törölték. A 12.,ahol Sainz is kiesett pedig olyan nehéz volt, h a mezőny nagyobbik része csak nagyon lassan haladt, a szervezők féltek, h bent éri őket az éjszaka, ezt szerették volna elkerülni, így a 170. km után kiterelték a versenyzőket, akik miután beértek egy átlagolt időt kaptak, plusz egy óra büntetést. Így viszont jobb helyen álltak mint azok, akik végig szenvedték magukat a teljes aznapi szakaszon. Na és akkor jött az, ami eléggé megosztja most a rajongókat, ugyanis Szalay Balázs kezdeményezésére beadtak egy megjegyzést, petíciót, óvást – nevezhetjük aminek akarjuk, ez nem változtat semmin – a rendezőségnek, h szerintük fair dolog-e a döntésük. Ez nagyjából annyit jelent, h nem akarnának-e nagyobb büntetést kiszabni a többi versenyzőre, csak diplomatikusabban van megfogalmazva. Ennek köszönhetően vagy sem, tény, h a rendezőség a már kiszabott büntetés mellé hozzácsapott még 12 órát. Így sokan hátrébb csúsztak, többek között Palikék is, akik addig a 10. hely környékén mozogtak, az akció után pedig a 21.-en. Na most, ez az egész elég furcsa. Amikor a versenyt Afrikában rendezték meg akkor is volt már, h a mezőny nagy része kint rekedt, és senki nem csinált belőle problémát, szal szerintem most sem kellett volna. Hamár a rendezőség úgy döntött, h kitereli a mezőny jelentős részét, akkor normális büntetést kellett volna kapniuk, nem csak a legrosszabb beért autó idejét plusz egy óra büntit. A másik, h ha már így alakultak a dolgok, akkor nem biztos, h különböző óvásokat kellett volna beadni, mert így sokaknak elég keserű a szájíze. A történethez meg az is hozzátartozik, h Palikék azért voltak a 10. hely környékén, mert öt nagymenőnek is fel kellett adnia a versenyt. Ma már mindegy mi volt, az igazságot úgy sem fogjuk megtudni, mert mindenki mást fog mondani, de remélem jövőre a szervezőség jobban oda fog figyelni, és nem fog ennyire kapkodni.

Már nem sok volt a célig, így az élen mindenki a biztonságra ment, nem is volt változás az élen. De Villiers nyert, mögötte meg két amerikai ért célba, egyik a csapattársa Miller volt, a másik meg Gordon. Összességében sajnálom, h Sainz kiesett, azt is, h a Mitsubishinek ennyire nem ment, bár jövőre beérik annyira az autó, h újra az élre állhatnak majd vele. Gordon iszonyat jól ment, remélem jövőre még jobban meg tudja majd szorongatni a gyáriakat. Ennyit az autósokról, jöjjenek a motorosok:D

Itt más az elején eldőlt a verseny, sajnos. Marc Coma állt az élre, és végig vezetett, legnagyobb ellenfelének Cyrilnek már az első napon technikai gondjai voltak, állandóan defektet kapott, és egyik nap rosszabb volt, mint a másik. Még az első tízbe is úgy kellett visszaküzdenie magát. Hasonló problémákkal küzdött a mezőny jelentős része. Comanak csak arra kellett figyelnie, h minden nap szépen célba érjen, hiszen tetemes volt az előnye. Nagyon jól ment idén Fretigne, aki kicsit megtörni látszott a KTM-ek uralmát. Mivel az első helyen állót senki sem tudta megszorongatni, így egymással vívtak nagy csatákat. Miután Cyril már a harmadik helyre küzdötte vissza magát, egymást nyírták Fretigne-vel. Cyril egyre jött közelebb, aminek én nagyon is örültem, végül pedig meg is előzte. Csak percek választották el őket egymástól, de a verseny végéig már nem változott az állás. A verseny második felére megvolt a sorrend, apró helycserék voltak már csak. A végleges állás így nézett ki, első helyen Coma, utána Despres, Fretigne, Casteu, aki szintén nagyot küzdött, még az sem tudta megállítani, h valami állatka megcsípte az arcát, és az egyik szemét ki sem tudta nyitni úgy be volt dagadva. Ötödik helyre Rodrigues ért be, aki még utolsó nap is csatázott Ullevalseterrel. A motorosokhoz fűződik egy szomorú hír is. Még az első napok egyikén tűnt el egy francia motoros, akit csak két nap múlva találtak meg holtan. Minden egységnél van IriTrack, ami jelzi a pozíciójukat, és amin segítséget is tudnak kérni, szal eléggé furcsa számomra, h így el tud tűnni valaki. A rendezőség azóta is ködösít, semmi konkrétat nem mondanak a dologról. Sajnos ez is része lehet a Dakarnak, de bármelyik versenynek, szal nem értem, h azok, akik ellenzik miért mindig ezt emelik ki?! Egyetlen magyarunk Dési János is célba ért, 61.-ik lett, és hihetetlenül szimpi volt, amikor nyilatkozott és annyira örült, h sírva fakadt, nem tudta végig mondani, amit akart. Megköszönte a családjának és a barátnőjének a támogatást, és tényleg őszinte érzések törtek elő belőle, manapság egyre ritkább az ilyen.

Mint már mondtam a quadosokat nem igazán ismerem. Náluk a cseh Machacek nyert, többet nem is igazán tudok mondani róluk, sorry.

A kamionosoknál mindenki hozta a formáját. Szegény Stacy ismét technikai gondokkal küzdött, az oroszok meg taroltak és elég hamar látni lehetett, h egymás közt fogják eldönteni, h ki lesz idén a bajnok. Sokáig Chagin vezetett, de neki gondjai akadtak az ucsó szakaszon, és mivel csak percek választották el Kabirovtól, így az rögtön meg is előzte, és ki nem adta kezéből a vezetést. Bevallom én szeretem a Kamazokat, mert istentelenül mennek. Szerintem csak a dudát és a gázpedált nyomják, nem kímélnek senkit, aki az útjukba áll azt letarolják, ők már csak ilyenek. Azért a hollandok nem adták könnyen magukat, hiába voltak gondjai Stacynek, de Rooy tartotta a frontot, és meglett a jutalma, hiszen harmadik lett, megérdemelten. A kamionosoknál óriási sikert értek el a magyarok, Szallerék a 10.-ik helyre hozták be az MAN-t, ami igencsak nagy teljesítmény. Sajnos másik kamionos egységünk még a verseny első felében kiesett, de talán jövőre több szerencséjük lesz.

Aszem nagyjából sikerült leírni mindent, amit én fontosnak tartottam. Sokan temetik a Dakart, mondván nem jó, döglődik, már nem az mint régen. Tény, h már nem olyan mint mondjuk 30, 20 vagy akár 10 évvel ezelőtt, de szerintem még mindig a világ egyik legkeményebb tereprally versenye. Én csodálok mindenkit, aki bele mer vágni ebbe a kalandba, és gratulálok mindenkinek, aki célba ért, mert ezen a versenyen szerintem még az utolsó hely is nagyon értékes. Remélem, h jövőre legalább ilyen izgalmas lesz a verseny mint most. Ha választhatnék én Dél-Amerikát választanám, nekem jobban tetszett mint Afrika, még a sok nehézség ellenére is. A tájon kívül az emberek fogtak meg nagyon, több százezren voltak ott a rajtnál, és a pálya mellett sem volt hiány emberben, bár itthon látnék hasonlót, de a remény hal meg utoljára, hátha egyszer nálunk is így zajlanak majd a terep versenyek. A Palik Szalay dologhoz meg annyit, h zárjuk le, úgysem fogunk megtudni minden fontos részletet, a helyezésekre már fixek, változni nem fognak, így fölösleges a vita. Jövőre mindenki újra próbálkozhat.

Egyetlen kérésem, reményem maradt csak hátra. Szeretném ha jövőre jól felkészült, tényleges szaktudással rendelkező, tárgyilagos, tájékozott kommentátorokat ültetnének a mikrofonok mögé. Nagyon megköszönném, tényleg:D

Tellik az idő,egyik nap a másikat követi és sajnos mindjárt vége a Dakarnak.Ez van.De attól ez még nem jó.Szerintem a tereprally futamok nem kapnak kellő figyelmet,pedig nagyon is jók,és nem csak a Dakar van.Egész évben megy nagyjából ugyanez a mezőny mindenfelé,szinte bejárják az összes kontinenst mégis csak a Dakarról hallani.Miért van ez?Sajnos a választ nem tudom,h év elején miért lesz hirtelen mindenki tereprally rajongó,aztán a Dakar végével miért lesz vége a rajongásnak is,de nem ártana ezen változtatni kicsit.Ez az egyik ami mindig eszembe jut ilyenkor.Ez se kellemes,de van ennél rosszabb is.

 Na vajon mi is az?Igen,a sportkommentátorok.Katasztrofálisak,de komolyan,olyan blődségeket tudnak mondani,h az már fizikai fájdalomban nyilvánul meg,kezdve attól,h nem tudja mi is az a baja versenyt (ahol a j-ét h-nak kell mondani) egészen a fékszakaszig,amit normális ember féktávnak titulálna.A gond ott kezdődik,h nem csak az eurosporton figyelhető meg ez a jelenség,hanem mondjuk a sport1-en,sportklubon és társaikon is.Most szigorúan a motorsportos részlegről beszélek,mert a többit nem nagyon kísérem figyelemmel.Mondjuk azért vannak árnyalatnyi különbségek,hisz az eurosporton a kommentátorok legalább tanultak,és beszélnek rengeteg idegen nyelven,aszem hallottam már őket angolról,németről,franciáról de még spanyolról is fordítani.Az már más kérdés,h a szinkron tolmácsolást nem nekik találták ki,és időnként egész érdekes dolgokat tudnak összehozni,de legalább megtanultál a nyelveket,és próbálkoznak,így talán érthető,h Feriékkel elnézőbb vagyok:D

Velük szemben ott van az rtl klub vagy sportklub tök mind1,ahol kezdve a műsorvezetőtöl a narrátorig időnként teljesen olyan érzésem van,h ők egy másik Dakart néznek.Arról már nem is beszélve,h Gyulai Balázs nem agyra,hanem pocakra gyúr,elég sikeresen.Héder Barnával még nincs is baj,évről évre valami újat próbál meg belevinni a közvetítésbe,és ha akar még vicces is tud lenni.Nem így Czollner Gyula,aki egyszerűen rémes.Neki mindegy,h Forma-1 vagy Dakar vagy valami más,mindent ugyanazon a silány,rossz színvonalon közvetít,és ő szakkommentátornak van titulálva,behalok.Egyrészt nem ismeri a magyar nyelvet,másrészt részre hajló,beszédhibás,hadar,nem artikulál és még lehetne sorolni,szal itt sem jobb a helyzet.De a remény hal meg utoljára,hátha jövőre javul a színvonal,hisz ennél rosszabbat nehezen lehetne összehozni...

Tegnap volt az idei Dakar pihenő napja,azaz elérkeztünk a verseny feléhez,ami nagy szám.Mivel tavaly eléggé megfenyegették őket,ezért elmaradt a futam,most pedig nem Afrikában,hanem Dél-Amerikában kergetik egymást a versenyzők.Bevallom voltak fenntartásaim,h vajon mennyire fog menni így a verseny,lesz-e elég jelentkező,hogyan fogadja őket az ottani közönség.Jelentam nincs gond:D

A közönség nagyon is várta a mezőnyt,annyi ember volt és van kint a pályák szélén,mint Afrikában soha.A pálya hihetetlenül technikás és nehéz,és gyönyörű helyeken mennek,nekem tetszik.Ha rajtam múlna jövőre is mehetnének inkább itt.Ezzel csak az a probléma,h Argentínába utaztatni a csapatot,a felszerelést nem annyiba kerül,mint Afrikába,jóval drágább,így sokan,akik szeretnének indulni nem tudnak,mert nem elég a költségvetésük rá.De ettől az apróságtól eltekintve szerintem Dél-Amerika nagyon is jó ötlet volt.

Már csak egy bajom van az idei versennyel,még pedig az,h Cyril Despresnek nagyon rosszul megy.Szegénynek már az első napon defektje volt,így 40 perces hátrányt szedett össze,és utána sem javult a helyzet,de ő vérbeli harcos,mert a rengeteg nehézség ellenére is megy,és megy,és megy,mint a Duracell nyuszi,csak ő jobban néz ki:D

Jelenleg amúgy összetettben a hatodik helyen áll,ami nem olyan rossz,és valós esélye van arra,h legalább a harmadik helyet megcsípje,szal hajrá Cyril!

Ezt a kis szösszenetet még régebben írtam,és időnként újra előveszem,gondoltam most megosztom a netezők népes táborával:)

Késő van, csak egy-két sötét árny járkál az utcán. Épp megyek hazafelé. Sűrű, nagy, puha pelyhekben esik a hó, amitől alig látok, de nem is zavar. A hópihék függönye, és a vastag fehér takaró elfedi ilyenkor a valóság ronda apróságait. A koszos utcákat, a befejezetlen dolgokat, a rohanást, a megtört és belefáradt embereket. Olyan az idő, hogy még a kocsik sem járnak. Csend van. Jól érzem magam. Már nem is sietek haza, inkább a Dobó tér felé veszem az utam. Az egész teret is beborítja a fehér. Hirtelen mintha kifújta volna belőlem a szél mindazt a rosszat, amit már régóta éreztem. A dühöt, az agressziót, a nyomást, a magányt, a kedvtelenséget, a fáradtságot. Ebben a percben nem érdekel semmi, nem gondolok semmire, és nem foglalkozok semmivel. Csak élvezem, a pillanatot. Az utca lámpái által megvilágított várat, templomot, a teret, a hó ropogását a talpam alatt, azt, hogy a pihék milyen gyorsan eltüntetik a lábnyomaimat, igen még a hideget is. Leveszem a kapucnimat, lecsukom a szemem, felnézek és hagyom, hogy arcomra essen a hó. Már kb. fél órája állok itt egy helyben. A hajam már teljesen átázott, az arcomra szó szerint ráfagyott a mosoly, a lábaimat már nem is érzem. Mégis jó itt állni, kicsit újra gyereknek lenni, és feltöltődni, erőt meríteni valami olyan egyszerűből, mint a hópihék. Jó kedvem van, és eljátszom azt, amit gyerekként mindig szerettem. Kinyújtom a nyelvem és várom, hogy ráessen egy pihe, és abban a pillanatban el is olvadjon rajta. Körbenézek még utoljára a téren. Felteszem a kapucnimat és mint egy sötét árny újra eltűnök én is, akárcsak a lábnyomaim.

Végre itt van,sőt lassan már el is múlik.Túl vagyunk a karácsonyi család látogatás egyik felén,holnap pedig jön a másik fele.Az utazás része nem épp a legkellemesebb,de amúgy jó haza menni,találkozni a családdal,kicsit újra gyerek lenni és persze átadni a gondosan válogatott ajándékokat.Idén megint kitettem magamért,csak a csomagolással órákat szöszöltem el,de megérte,mert meg is lettem dícsérve a szép munkáért.Rengeteg embert ismerek,akinek a karácsony ezen része inkább nyűg,és nagyon nem szereti,én nem így vagyok vele,nekem ez kikapcsolódás,imádok csomagolni,kitalálni az egészet,h milyen papír,h milyen szalag,milyen apró dísz lesz a jellemző.Már jövőre is van rengeteg ötletem:D

Amin meglepődtem az idén az,h elmaradt a nagy karácsonyi sms áradat.Tavaly szinte le sem tudtam tenni a telefont,most meg alig jött pár.Az emberkék vagy felhívtak,vagy sms,vagy az iwiw-en és hasonló oldalakon köszöntöttek,és persze volt még egy verzió,az,h egyáltalán nem kívántak kellemes karácsonyi ünnepet.Bevallom most én sem vittem túlzásba,máskor én is tucatnyi sms-t küldtem,meg felhívtam emberkéket,de idén nem nagyon volt ehhez kedvem,ezért úgy döntöttem,h személyesen ajándékozáskor kívánok minden jót,és ezzel be is van fejezve.Kicsit úgy is álszentnek tartom,h mindenki mindenkinek kívánjon,hiszen a több száz ismerős közül csak pár emberkével tartjuk rendszeresen a kapcsolatot,ez van,csak ezt kevesen akarják beismerni.

Na,van még pár kiosztásra váró ajándék,és nekem is van még mit kibontanom,ezért most lépek:D:D

További jó karácsonyozást,ajándékozást,eszegetést,iszogatást,gyomorfájást és ami még az ünnepek velejárója!

Ui.:Jövőre fehér karácsonyt akarok,elegem van már ebből a hótlanságból...

Nem vagyok mániákus,sem valami szaki,csak egy átlag felhasználó,akinek azért vannak elvárásai.Sminket keveset használok,mivel a bőröm most totál megkattant,én meg úgy gondolom,h az eleve problematikus bőrnek nem tesz jót,ha még le is vakolom.Ami nélkül viszont még én sem megyek ki utcára,az a szempillaspirál,és szemceruza kombo.Tapasztalatom,h egy jó spirált találni nem a legegyszerűbb,mind olyan szépen néz ki,csillog-villog,a reklámok meg egymást überelik,és már kész is a káosz.Ezért gondoltam leírom,amit tapasztaltam,hátha másnak ez segít.

Mielőtt leírnám a véleményem elöljáróban annyit,h átlagos szempilláim vannak,nem rövidek,nem túl hosszúak,és nem is ritkák vagy túl sűrűek.A használat pedig göndörítő nélkül értentő.

 Az egyik a L'oreal új kollagénes spirálja,az Extra-Volume Collagene.Sikerült olcsóbban hozzájutni.A tény,h a reklámban hihetetlen sűrű,íves stb. pillákat csinál.Ezzel szemben a valóság az,h szépen szétválasztja a pillákat,a festék is elég tartós,nem pereg,nem csomósodik,de inkább a hétköznapokra ajánlanám,hisz az elért hatás,az nem valami hihetetlen,inkább természetes.Főleg,h barnát vettem,h ne csak fekete legyen,és tényleg szépen mutat.

 A másik spirál szintén L'oreal,még pedig a Beuty Tubes.Mindig is ki akartam próbálni ezeket a kétvégű szöszmösz spirálokat,végül erre esett a választásom.Jó döntés volt.A fehér alapozó hosszabbítja,és picit vastagítja a pilláimat,és utána rögtön jöhet rá a fekete szín.A pillák ívesek,hosszabbak,sűrűbbnek látszanak,a fekete tényleg fekete,a festék tartós,nem pereg,egész nap lehet viselni,szal nagyon bejön,még különlegesebb alkalmakra is lehet viselni.Amikor az ember lemossa este nem kell megijedni,az alapozó és a festék valóban kis csöveket képezett a pillák körül és csak azok jönnek le,furcsán néz ki,de nem kell megijedni.

Remélem sikerült kicsit segítenem:)

Jó pingálást hölgyeim!

Lassan,de biztosan közeleg a karácsony,ez jó,meg kicsit rossz is.Most úgy érzem legalább 8 felé kellene szakadnom,h minden hova jusson belőlem.Nem sokára utazunk le párom családjához,aztán vissza,aztán meg az én családomhoz,közben nekem még a vizsgáimra is kellene készülni,valljuk be,elég nehéz így tényleg karácsonyi hangulatba kerülni,de azért nem adom fel:D

Igazából tárgyi dologra nagyon nem vágyom,egyet kivéve,inkább több időt szeretnék a családra,meg kis nyugalmat,annak tudnék igazán örülni,na meg az ágított Swarovski gyűrűmnek:D:D:D:D

A neve Flicker,egy teljes kollekció egy darabkája.A nagyszerű benne,azon kívül,h nagyon baba az,h igazából ez nem egy,hanem három gyűrű,amiket össze lehet rakni,és együtt hordani vagy külön-külön,ahogy az embernek épp kedve tartja.

Szerintem ebben a tekintetben nem különbözöm a legtöbb nőtől,egyszerűen imádom,legszívesebben a fél boltot kipakolnám és hazavinném.Bár azért ők sem csak jókat alkotnak,hisz vannak kimondottan ronda darabok is,de azért tudnék válogatni:)

Valószínűleg még győzködöm magam kicsit,aztán ennek a szépségnek a megvásárlásával kezdem a jövő évet.Bizony ám.

Ha akarnék biztos fel tudnék sorolni még jó pár cuccot,ami megdobogtatná a szívem,de nem vagyok telhetetlen,egyelőre elég ennyi is.

Ma mondhatni nagyon jó napom volt.Anyu jött látogatóba,és annak ellenére,h mondtam neki,h ne hozzon túl sok mindent természetesen egy rahedli kajával állított ide.Szerintem azt hiszi,h itt a nagy Pestiában felütötte fejét a nélkülözés,és éhen fogok halni.Nem fenyeget ez a veszély,de most már pláne nem:D Ja és,amikor mentem anyu elé,akkor az úton láttam két lancer evo x-et,és egy imprezát,oooooolyan szépek voltak.Csak úgy csillogtak,bár a két evoról hiányoltam egy egy formás hátsó szárnyat,de remélem majd lesz rajtuk.Jól esett így reggel ez a látvány,feldobta a napomat.Cserébe láttam egy agyondekorált,sufnituningos c2 féleséget,böszme nagy szárnnyal.Nagyon nem volt kerek az összhatása a kocsinak szerintem,de lényeg,h a gazdájának tetszik.

Miután sikerült helyet találni mindennek a hűtőben,elindultunk egy kicsit sétálni,na és persze kicsit karácsonyi bevásárlásokat intézni.Találtunk is szép dolgokat,elég sok helyre be is mentünk,jó volt így együtt csámborogni.Többek között bementünk a C&A-ba és a konkurens H&M-be is.Viccesek így leírva:)Én komolyan nemtom kikre szabják ezeket a ruhákat,de bármelyik felsőt próbáltam fel,szinte mindnél hatalmasra nőtt a dekoltázsom...Gyárilag rendelkezem nagy méretekkel,ezért a felsőkből a nagyobbakkal kell próbálkoznom,h egyáltalán beleférjek,de azokon meg már akkora a kivágás,h hihetetlen,és a legtöbb úgy áll rajtam,mintha direkt pakolnám ki a melleimet,pedig nem!Az összképhez már csak valami villogó reklámtábla kellene a fejem fölé This way felirattal és akkor lenne az igazi.Na mindegy,remélem legközelebb találok valamit.

Nézelődés,sétálgatás,válogatás után gyors kaja itthon,aztán még egy kis pletyi és anyunak már mennie is kellett:(Jó volt,h itt volt,csak gyorsan elrepült így ez a nap.Miután anyu elment a busszal,hazafelé beugrottam a boltba.Láttam,h van egy kosár a földön,nem tudtam,h kié,aztán egy idősebb bácsi jól megrakottan elindult a kosár felé.Mivel akkor már láttam,h az övé,fogtam és felemeltem,h neki ne kelljen olyan mélyre hajolnia,és akkor vettem észre,h szegénynek gipszben van az egyik keze.Így amikor megfogta a kosarat,és kivettem a gipszes kezében levő cuccokat és beleraktam a kosarába.Kedvesen mosolygott és megköszönte,én meg mondtam,h szívesen:)Mennyivel jobb lenne a világ,ha mindenki csak egy kicsit segítene a másiknak...