Megvan. Nem volt egyszerű, sokat járattam az agyam, h a pálya szélén tapasztalható idegesítő emberi viselkedések, tulajdonságok közül melyik legyen a befutó, amely megszerzi a dobogó legalsó fokát. Kérem szépen a bronz érmet a szakértők kapják. Nem véletlenül.

Tévedés ne essék, ebbe a csoportba nem azok az emberkék tartoznak, akik barátaikkal, cimbikkel folytatnak pezsgő eszmecserét. Azon kedves társainkat sorolom ide, akik naphosszat fennhangon prédikálnak, igen, az amit művelnek már nem is beszéd. Miért is? Szerfelett magabiztosak, és szentül hiszik, h csak az ő gondolataik az igazak, mindenki más pedig téved. Ennek egyik eredménye nem csak az, h egész nap be nem áll a szájuk, max akkor, ha kortyolnak egyet a sörükből, hanem az is, h az átlag hangerőnél jóval több decibellel kergetik a népet az őrületbe. Aki pedig ellen mer szegülni jóval többet kockáztat egy csúnya nézésnél, hiszen emberünk ekkor kap csak igazán vérszemet, és csak úgy ontja magából a téziseket, h meggyőzze a lázadó hitetlent. Persze úgy, h mindenki jól hallja, h neki mennyire igaza is van. Az okos ember ilyenkor nagyokat bólogatva hümmög, és fejben közben azon gondolkozik, h mit kellene még felújítani a lakáson, esetleg hova menne el szívesen nyaralni, vagy épp melyik lesz a következő futam, amire kilátogat majd, feltéve, ha túléli a szóáradatot. Akit pedig a sors nem áldott meg ennyi gondolatcsírával, az ismét ellent mond, h újabb prédikációt kelljen végig hallgatnia. Ámen.

A szakembernek van egy kisebb alcsoportja is, a fontoskodó szaki. Semmiféle tisztséggel, hivatalos felkéréssel nem rendelkezik, mégis feladatának, sőt egyenesen hivatásának tekinti, h beleszóljon a pálya mellett álldogáló rajongók életébe. Igazából onnan lehet felismerni, h gondolatmenetét időnként megszakítva figyelmeztet olyan embereket, akik nem csinálnak semmi rosszat, olyanokat, akik jó helyen állnak, csak épp szerinte nem...

Nem azzal van a baj amúgy, h ha valakinek van véleménye, hanem azzal, amikor azt hiszi, h csak neki lehet igaza, és senki másnak. Sőt szinte arra sem hajlandó, h egyáltalán meghallgassa mások véleményét, és átgondolja a dolgokat. Ő a kezdet és a vég, az alfa és az omega, vita lezárva. A másik probléma pedig az, h okosságait mindig a lehető leghangosabban adja közre, hisz szerinte ezek közérdekű információnak számítanak, és mindenkinek, de legalábbis a lehető legtöbb embernek hallania kell.

Időnként talán nem ártana tényleg odafigyelni a másikra, akkor a kedves szakik kevesebbszer csinálnának hülyét magukból, és amikor tényleg jót mondanak, akkor lenne is, aki figyel rájuk, nem csak legyint, h jha, már megint ez...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.