world series by renault

2009.06.15. 16:35

Kisebb szervezési hadjárat után kiderült, h igen, le tudunk menni legalább egy napra a Hungaroringre, a World Series by Renault rendezvényre. Ezúttal nem vittük túlzásba a felkészülést, pakolászást, mégis relatív későn sikerült lefeküdnünk. Ennek meg is lett az eredménye, vasárnap nagyon távol voltunk attól, h frissen és fiatalosan kelljünk, de azért megbirkóztunk a feladattal. Utunk a Keletibe vezetett, hiszen ott volt megbeszélt találkozónk egyik útitársunkkal, Petyus Andrissal a PlanetSporttól. Amíg don várt, addig én elszaladtam a pékségbe egy kis kaját venni, h legyen mit reggelizni. Mire visszaértem, addigra már teljes volt a létszám, és igazából csak lestem, h mennyi cuccot cipelt magával Andris. Ráadásul Sopronból utazott fel, így neki tényleg jóóó korán kellett kelnie. Lementünk a metróhoz, gyors jegyvétel, és pont lekéstük, így ott álltunk 8 percig, mire jött a másik. Közben azt vitattuk, h semmi értelme a kijelzőnek, mert arra senki nem kíváncsi, h mikor ment el a metró, arra már inkább, h mikor jön a következő. Végül a következő járattal elrobogtunk az Örsre, ahonnan kisebb várakozás után Mogyoródig HÉVvel folytattuk utunkat. Jelentem először utaztam ilyennel, de valahogy ez is olyan volt, mint egy átlagos BKV-zás, én fizetek, ők meg úgyahogy teljesítik az igénybevett szolgáltatást...

Mogyoródra megérkezve meglepődve tapasztaltuk, h elég sokan gyalog vágtak neki az út hátralevő részének. Szerencsére ránk nem ez a sors várt, pár perc telt el és már láttuk is ahogy bartha vigyorog a volán mögött. Leparkolt, mi behajingáltuk a cuccunkat, és máris mentünk a Ringre. Az elmesélések alapján rengetegen vannak kint, és csak lépésben halad a sor, ezért is döntöttünk úgy, h a hátsó úton megyünk. Ill. a fiúk döntöttek úgy, én meg csendben beleegyezésemet adtam:D Még csak kis ideje mentünk, alig haladtunk el a gyalogosok mellett, amikor sofőrünk bartha úgy döntött, h szolidan beveszi a jobbos kanyart és nem tolja át a dombon. Ennek következtében egy igényesen kialakított villa, kovácsoltvas kapujával találtuk szembe magunkat, és röhögve konstatáltuk, h akkor valószínűleg nem erre kell menni. Irány vissza, egyenesbe álltunk és már mentünk is tovább. Nem sokra rá, már meg is érkeztünk a Ringre. Irány a sajtó iroda, ahol megkaptuk a kártyáinkat. Nekem meg donnak már nem jutott nyakba akasztó, így a hölgy kedvesen elmagyarázta, h menjünk fel a toronyba a kolléganőjéhez, ő majd tud nekünk adni. Megköszöntük, elbúcsúztunk és irány a kocsi. A kocsiban Andris rádöbbent, h szétszakadt a madzag, amire rákötötte a sajtós kártyáját, így gyors keresés, meglett, szal most már irány a sajtós parkoló. Ekkor azért kicsit röhejessé vált a dolog. A sajtós parkoló ugyanis nem volt már, mint a totál normál parkoló, ahova bárki beállhatott... Ennyi erővel megspórolhatták volna maguknak a matrica gyártás költségét, bezzeg a vipeknek megint fent volt helyük, ami nem baj, csak kérdem én, h ők mennyire népszerűsítik a rendezvényt szemben a sajtósokkal, akik írnak és rengeteg fotót készítenek?

Megérkeztünk, jöhetett a kötelező pakolászás. Na ekkor Andris akkora bazinagy obit vett elő a kofferből, h én csak lestem, amikor pedig az árát is közölte, akkor meg jöttek a poénok, h na kit tud elég gyorsan szaladni. Miután mindenki összeszedte a motyóját, elindultunk felfelé. Ekkor már ment az első futam. Nekem őszintén szólva fogalmam sem volt, h most akkor mi, merre, hol és hasonlók, mivel először jártam kint a Ringen. De szerencsére volt, aki nálam jóval több tapasztalattal rendelkezett, így nem kóvályogtunk sokat. A toronyban hamar meg is találtuk az irodád, ahol két kedves hölgy fogadott minket, és azonnal intézkedtek. Andrisnak adták a mellényt, nekem meg a nyakba akasztót, és így én jártam a legjobban, mivel nekem nem csak egy madzag jutott, hanem szép WSR-es akasztó. Azon meg pláne nagyot röhögtem, h don is kért magának egyet, csak amikor a hölgy meglátta, h a nyakában ott lóg egy duen-es, akkor közölte, h neki nem ad, mivel neki van mire akasztania a kártyát:D:D:D Mondjuk vasárnap volt, és elég kevés volt a valószínűsége annak, h egy legalább 30 főt számláló sajtós csoport fog még beállítani, tehát igazán adhattak volna neki egyet, de majd legközelebb. A két hölgy azért adott még noteszt, meg időtervet és a lelkünkre kötötte, h fotózáshoz mellény csak a box utcában kell, sehol máshol. Milyen szép, h ezt a sporikkal megint nem közölték vagy azok megint önkényesen fitogtatták az erejüket, de amint lementünk a pályához, és közelebb akartunk menni máris vágtatott felénk egy sportbíró, h itt csak mellényben lehet fotózni... Esküszöm nemtom, h ezt hogy tudják összehozni, de valahogy még mindig az a benyomásom, h a sportbírók mások előtt szeretnének tetszelegni, és ezért szólnak rá még arra is, akire nem kellene vagy ez valami tipikus magyar módi?! Mind1, láttuk, h nem sok értelme van leállni vitatkozni vele, így inkább otthagytuk, és másfelé vettük az irányt. Mivel pont vége volt az egyik futamnak elindultunk a box utca felé a tömeggel együtt. Jó volt látni, h ahelyett, h a lakásban poshadnának sok család kint mászkált, papa, mama, gyerekek, bár volt, ahol kimondottan látszott, h apuka választotta a hétvégi programot. Elviekben a box utcában tilos volt fotózni, ill. csak mellénnyel lehetett. Na ezt ugye a tömeg nem tudhatta, így mindenki vígan kattintgatott, én is lőttem pár képet, de azért nem vittem túlzásba. Egy idő után jött a zárás, és a tömeget kiterték a biztonságiak, mi pedig szépen bent maradtunk. Igaz a pálya melletti plexi faltól könnyes búcsút kellett vennünk, mert hogy oda CSAK a csapattagok mehetnek fel, nekünk mezei sajtósoknak át kellett állnunk a boxok mellé, ahonnan se fotózni nem lehetett a pályát, se látni nem lehetett semmit. Na, amikor viszont Ragnotti mester jött a kis 5-össel, és csak a felszálló füstöt láttam, na meg a hangokat hallottam, akkor úgy döntöttem, h én most paraszt leszek, és igen, visszamentem a másik oldalra. Isteni volt a látvány, de komolyan, úgy pörgött, forgott, száguldott Ragnotti a kis autóval, h a magyar rallys mezőny legalább felét a sarokba kellene térdeltetni és jól megdorgálni, h tessék így kell ezt csinálni! Sokáig nem ácsorogtam egyedül, don is hamar átjött, ő sem bírta megállni, h csak hallgassa az egészet. Időnként azért szétnéztem, h nem látom-e visszafelé ballagni sárga mellényes barátaink egyikét, de hála az égnek sehol se voltak, így élvezhettük a műsort. Amikor vége volt a bemutatónak kettészakadt a csapat, a többiek levonultak valahova pálya mellé, mi meg donnal felmentünk a boxok fölötti teraszra, h onnan nézzük a 3.5-ösök futamát. Szerencsénk is volt, hamar találtunk magunknak helyet. Én fotózgattam és figyeltem, amikor egyszer csak azt láttam, h egy vaku filmbeillő esést produkál, majd csattan a betonon, és ki tudja hányfelé szállnak a darabjai. Igen, ez volt don még ki nem fizetett vakuja, azaz gbartha vakuja, amit nekik hat év alatt nem sikerült ennyire leamortizálni, donnak meg egy fél nap se kellett hozzá:D A boxból egy szerelő rohant ki, összeszedegette a darabokat, és nézett fel, don meg mutogatott neki, ő vissza, majd eltűnt a boxba, de mire don leért már nem volt ott. Egy másik emberkével próbált beszélni, de az meg olaszul kezdett hadoválni, de aztán csak sikerült elgügyögni, h mi történt, és don azt a választ kapta, h menjen vissza verseny után. Amúgy tényleg gyönyörű volt az esés, olyan volt mintha lassított felvételt nézne az ember egy másik világból, és csak a betonon való csattanás hangja hozza vissza a valóság talajára. Az eset még a mellettünk álló csajokat is megrázta, mert egy-egy aztabazdmeg azért kicsúszott a szájukon:D:D:D Verseny után aztán izgatottan mentünk le az Epsilon Euskadi boxába. Ott, mivel elég jó eredményt értek el egyetlen emberke árválkodott, és oda-vissza rohangált. Csöppet sem zavarta, h két számára idegen embere mászkál a boxba, mi meg kicsit meg voltunk szeppenve. Nézelődés során észrevettem a vakut, és minden darabját, így már legalább tudtuk, h tényleg megvan. Amikor nyugodtabb lett a helyzet odamentünk az emberkéhez, és angolul elmondtam neki, h mi a gondunk. Azonnal segített, és mondta, h nyugodtan vigyük el a cuccot. Don gyorsan összekapkodta a dolgokat, és már indultunk is. Maga a látvány elég érdekes volt, hisz a vaku csálén állt, itt-ott repedések, kilógó kábelek és hasonlók. Én röhögtem, don pedig próbálta összerakni. Miután nagyjából sikerült a művelet elindultunk kifelé, h leüljünk valahol. Út közben don megint elejtette a gépet, de állítólag ez csak jót tett neki, azért én megkértem, h ne dobálja, mert hosszú távon biztos, h nem lesz ennyire eredményes ez a módszer. Mivel sehol nem volt árnyékos hely, ahova le lehetett ülni, elvégre mi nem voltunk vip-ek, ezért a kajáldák előtt tettük le magunkat. Kicsit ittunk, don pedig mondta, h elszalad rajtot fotózni. Mondtam neki, h én megvárom ott helyben. Amíg don távol volt azon gondolkoztam, h jó lenne enni valamit, de valahogy az a szikkadt vaníliás vagy almás péksüti nem volt olyan csábító, így mikor don visszajött rávettem, h kajáljunk valami tartalmasabbat. Mikor megvettem a kaját nem gyengén pislogtam, egy szál kolbászka, egy marék fűszeres sült krumpli és egy fél literes cola 2300-ba került...Enyhe rablásnak éreztem ezt az egészet, de éhesek voltunk, így nem volt mit tenni. Ekkor megint az jutott eszembe, h a rengeteg fotós, újságíró, videós egész nap kint mászkál a tűző napon, nem kap semmit, és cserébe népszerűsíti a rendezvényt, a vip-ek meg bent ücsörögnek a légkondis/árnyékos helyen, esznek, isznak és nem csinálnak semmit. Szerintem nem igazán igazságos a helyzet, de itthon nem hiszem, h egyhamar meg fog változni a helyzet.

Kaja után, újult erővel elmentünk a találka ponthoz, ahonnan szinte 10 percenként indult kisbusz, ami kivitte a pálya mellé a fotósokat, videósokat. Igazából nemtom, h ez mennyire szokás más Ringes versenyeknél, de ha nem, akkor be lehetne vezetni, mert hihetetlen nagy könnyebbség. Ha máskor is megvalósul, akkor pedig csak gratulálni tudok. Kedves sofőrünk kivitt minket a sikánhoz, ahol rajtunk kívül egy fotós árválkodott csak, mi pedig örültünk, h nem lesznek tucat képeink. Aztán nem sokkal a Megane Trophy kezdete előtt megérkezett gbartha is:D De még így is kevesen voltunk ott. Maga a Megane Trophy isteni volt, komolyan, volt benne lökdösődés, előzés, furakodás, az autók szépek voltak, a hangjuk pedig gyönyörű, nagyon élveztem! Talán túl hamar is lett vége, így nem volt más választásunk összepakoltunk, és már jött is az autó, h visszavigyen minket. Ott lecuccoltunk és amíg Andrist vártuk, addig don még elszaladt Cliokat fotózni. Persze fotósok egymásközt miről is beszélgethetnének, mint a fotózás, szal én érdemben nem nagyon szóltam hozzá a dolgokhoz, inkább csak hallgattam és ettem az almámat:D Aztán megjött Andris, nem sokra rá pedig don is, így a parkoló felé vettük az irányt. Bevallom ekkor azért már minden bajom volt, fájt a talpam, a hátam és éreztem, h megint leégtem, szal már nagyon haza akartam menni. Bepakoltunk az autóba, és irány az állomás. Ott sietős búcsút vettünk Bencze Banditól és gbarthától, és szó szerint rohantunk a HÉV-hez. Mivel elég sokan voltak, így nem tudtunk leülni, pedig jól esett volna. Jegyet se tudtunk lyukasztani, de szerencsére elég megértő volt a kalauz hölgy és így ő kezelte a jegyünket. Az út csak 30 perc körül volt, az Örsről metróval gyorsan átrobogtunk és a Keletiből az egyik közeli boltba vezetett az utunk, ahol pár apróságot vettünk, majd elbúcsúztunk Andristól, és míg ő egy KFC-t célzott meg, addig mi donnal hazafelé indultunk. Itthon aztán csak ledobtuk magunkról a táskákat, egyebeket, gyorsan megnéztünk pár dolgot a neten, és én szinte azonnal ágyba is zuhantam:D:D:D

Összességében nagyon élveztem a versenyt, jó volt a hangulat, látnivaló is volt bőven, és nem csak a motorsport őrültek érezhették jól magukat, hanem az egész család is. Legközelebbre csak annyi kívánságom lenne, h az utasításokat a pálya mellett álldogáló sportbírókkal is közöljék, és ne bánjanak ennyire mostohán a sajtósokkal, hiszen ők a rendezvényt népszerűsítik, így talán kicsit kijárna nekik itthon is a jobb bánásmód. Külföldön már rég rájöttek erre;)

A bejegyzés trackback címe:

https://matskasagok.blog.hu/api/trackback/id/tr441186958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása