Ez amolyan közérdekű közleményszerű valami lesz.

Eddig lelkesen kitartottam a blog.hu mellett,de az utóbbi 4-5 poszt megírása tiszta szenvedés volt. Annyiszor szállt el az egész, h azt a két kezem, lábamon, plusz don kezein és lábain együtt sem tudtám megszámolni, és ez így baromi macerás. Persze megvolt minden Word-be, de az embernek akkor sincs túl sok kedve egy írásnak legalább 10-szer nekifogni, csak mert a rendszer nem bírja elmentni. Ennek következtében úgy döntöttem, h átköltözök egy másik szerverre, hátha ott nem leszenk ilyen problémáim.

Akik szeretnének továbbra is velem tartani, azok ezentúl itt olvashatják majd a beszámolókat:

matskasagok.freeblog.hu

Sose voltam még veszprémi murvás futamon, így nagyon vártam, h eljöjjön ez a hétvége, de így utólag nem kicsit csalódtam. Ez a verseny inkább a hozzá nem értés, a túlzott spórolás és a logikátlan megvalósítás ékes példája volt. Amikor megláttam a kiírást már tudtam, h ez nem igazán a rally lesz, amit annyira vártam, de bíztam abban, h mégis jó fog elsülni a dolog. Aztán jött a péntek.

Reggel don nehezen, de kikászálódott az ágyból, majd útnak indult, h vonattal minél előbb leérjen Veszprémbe. Sajnos röviddel a cél előtt egy emberke a síneken vetett véget az életének, így a vonat másfél órás álldogálás után tudott csak tovább indulni. Don sajnos lemaradt a gépátvétel jelentős részéről, de Hertinhonak köszönhetően és Máté Zsolti közreműködésével még odaért a top 20 autóra. Én csak később indultam, mivel abban a luxusban volt részem, h ÁSÁ vitt le a versenyre, így most nem kellett a magyar tömegközlekedés gyönyöreit élveznem. Mielőtt értem jött volna gyorsan felvette HÜPIt is, így hármasban vágtunk neki az útnak. Kicsit korábban indultunk, h ha esetleg dugóba keveredünk az ne okozzon problémát, de szerencsére nem volt ilyenre példa, hamar le is értünk. Igaz még mielőtt beértünk volna Veszprémbe ÁSÁ úgy döntött, h megnéz pár helyet a pályán, így egy kisebb bejárást is sikerült megvalósítanunk:D Ez mondjuk több mint viccesre sikerült, mivel a még vizes, sáros részeken a leültetett Focus nem nagyon tudott átjutni, így volt, h elakadtunk. Ekkor következett be az, h mi csajok kimásztunk az autóból, ÁSÁ pedig alkotott. Mire elindultunk a városba, addigra jelentős mennyiségű sarat sikerüt felpakolni az autóra, legalábbis mi ezt hittük. De amikor a sajtóiroda felé beállt mögénk egy Skoda, aminek csak a szélvédője volt tiszta, akkor a Focus már nem is tűnt olyan koszosnak. Az irodán felvettük dont, na meg beköszöntem Duennek és már mentünk is tovább, ismét pályát járni. Nem is volt gond addig, amíg ÁSÁ rá nem ment valami nyúlcsapásra, mert hogy útnak nem nagyon lehetett nevezni. Szegény autó kapott rendesen, mi meg már alig bírtuk hallgatni, ahogy a kövek alulról szedik szét, aztán ismét elakadtunk, így mi hárman kipattantunk, ÁSÁ pedig nem kis manőverezésbe kezdett. Mikor kiért a sűrűjéből mi szépen visszaültünk, és irány Királyszentistván. De bár ne tettük volna...

Odaérve rögtön jött is a kötözködés, hiába volt kint a sajtós matrica, sőt az éves kártya, mind1, fizettünk. Mit ne mondjak, az a 2000 forint sok volt azért, amit később kaptunk, túl sok. Leparkoltunk, összeszedtük a cuccunkat, és irány a pálya. Őszintén szólva kb. fél óra után már az életemet is eluntam, ilyen rosszul rendezett és kitalált prológon/szuperspeciálon még életemben nem voltam. Nemtom ki találta ki azt, h ugyanazon a pályán egyszerre rendezzenek két gyorsot, de vagy még életében nem volt rallyn vagy annyira sötét, h a lapka sajtot is fóliástul eszi. Délután 3-tól egészen este 10-ig tartott ez az agyrém. A versenyzők ugyan próbálkoztak, és volt, aki szépen ment, de akkor is vontatott volt az egész. Mondjuk egy jó szpíker sokat tudott volna dobni az egészen, de idén erre nem futotta a költségvetésből. HÜPIvel nem is bírtuk sokáig, kb. 2 órányi álldogálás után inkább visszaültünk az autóba, beszélgettünk, zenét hallgattunk és ha egy idő után nem szállunk ki, akkor el is aludtunk volna. De szerencsére HÜPI rávett, h menjünk nézzük meg mi a helyzet, és épp időben értünk vissza, h megnézhessük a nagy csatát, azaz Bútor Robi vs. Ollé Sasa. Kár lett volna kimaradni ebből! Hirtelen nagyon jó hangulat lett, és iszonyatos csápolás ment, persze a legtöbben Robinak szurkoltak. Ő rögtön el is verte Sasát tetemes előnnyel, gyönyörű volt. A csere után úgy nézett ki, h Sasa lesz a jobb, de Robi az utolsó métereken fordítani tudott és megint győzött a papíron gyengébb autóval. Király volt! Ezek után persze mi is élénkebbek voltunk, és mire besötétedett jöttek is a top csapatok. Volt, aki nem sajnálta az autót és szépeket ugratott, de azért akadt olyan is, aki nagyon óvatosan ment. Mind1, akkor is életem egyik legrosszabb rally élménye volt, és jövőre ha lehet kihagyom, de legalábbis csak a későbbi órákban fogok kilátogatni. Ezután a fantasztikus kezdet után, este 10-kor egy nagyobb áruház felé vettük az irányt, h felpakoljuk a szükséges víz, ital és kaja adagunkat. Nem voltunk ám egyedül ezzel a gondolattal, esküszöm jobbak voltunk, mint Nagy Sándor népes hadserege fénykorában:D Gyorsan ki is fosztottuk az áruházat, és Siófok felé vettük az irányt. Megérkezve kisebb problémával találtuk szemben magunkat, mivel nem nyílt a kapu. Mint később kiderült ÁSÁ az otthoni kapi nyitóját nyomogatta, és persze eszébe sem jutott, h az ugyanolyan formájú és kinézetű másik kütyüt is megbirizgálja, hátha összekeverte, inkább felcsörgette az anyukáját, h nyissa ki. Igen, ez ÁSÁ:D Felérve a kis nyaralóba én neki álltam pakolni, ÁSÁ lepihent, HÜPI és don söröztek, képeket töltöttek fel laptopra és persze időnként nekem segítettek. Bár én is szívesen kimentem volna a teraszra levegőzni, de drágám szólt, h annyi pók van, mint égen a csillag, így inkább kihagytam ezt az élményt. Vacsinak bolognai spagettit csináltam, és annak ellenére, h szépen fogyott, még így is legalább 2 másik ember tudott volna jól lakni, de inkább több legyen, mint kevesebb. Annak, ha éhes emberek össze vannak zárva sosincs jó vége:D:D

Bár fáradtak voltunk azért ment a sztorizgatás, és ennek örömére kb hajnali 2.30 körül sikerült lefeküdnünk. Kimondottan kellemesen aludtunk, és a reggel túl hamar jött el. Mivel én ébredtem leghamarabb, így én mentem elsőként mosdani, utánam don, és mikor is végzett ébresztőt rendeztem a többieknek is. Sajna HÜPI, aki szeretett volna korán kelni, nem fogadta túl jól a dolgot, és hiába akartam elmondani, h bőven időben vagyunk nem hallgatott meg, és enyhe pánik uralkodott el rajta. Gondoltam megvárom míg kicsit lenyugszik, és majd akkor szólok, addig meg szendvics gyártásba fogok. Így is lett, és miután sikerült szólni, már sokkal kellemesebb hangulatban folytatódott a reggel. Én továbbra is a szendvicseket gyártottam, HÜPI és don pakolásztak, ÁSÁ pedig leginkább a kanapén való ücsörgéssel foglalta le magát. Nagy nehezen összeszedtünk mindent, irány az autó, gyors pakolás, és go.

A terv az volt, h mi csajok és don Jutason leszünk, míg ÁSÁ a szokásához híven minden gyorson megnézi a mezőny elejét, majd száguld át a következőre. Ebből lett az, h lekéstük az első gyorsot, mert ÁSÁnak nem volt kazettája a kamerájához, és szinte minden benzinkútnál megálltunk, h hátha van. Nem volt. Nagyon nem. Aztán végül a Shell kútnál talált párat. Ezek után végre irány Jutas. Hamar kiértünk és mit láttunk, ha médiásokat szembe eresztik a mezőnnyel. Kérdem én, csak egy út vezet Jutasra? Miért nem lehet megoldani azt, h a gyorsra siető versenyzőknek ne kelljen szembe találkozniuk mindenféle civil autóval, és mindenkinek a bozótosba lehúzódnia, h egyáltalán elférjenek? Ja, h itthon nem divat a logikus és körültekintő gondolkodás, bocsánat, én kérek elnézést. Annak a kevés kivételnek pedig nagy-nagy tisztelet jár! Azért sikerült beérnünk, le is parkoltunk Duen auótja mellett, és míg mi pakoltunk ő hirtelen meg is jelent. Gyors üdvözlés, és bácsi ismét a tudtomra hozta, h ha még egyszer főnöknek szólítom, akkor cudar világ lesz rám:D:D:D Mindenki kiszedte a cuccát, és ÁSÁ már robogott is tovább. Dontól is búcsút vettünk, hiszen ment ki pályára, így mi csajok ketten indultunk el felfedező útra, h megnézzük ki merre áll.

Miután mindenkit megtaláltunk, aki minket érdekelt a pálya felé indultunk, h informálódjunk kicsit merre is mennek majd. Mivel nem nagyon emlékeztünk a térképre, így gondoltuk megvárjuk majd az előfutókat, és utána döntünk, h hova állunk. Volt még időnk bőven, így leültünk és HÜPI gyorsan magáévá is tette a szokásos a reggeli kávé adagját. Végül a kis dobbantóra esett a választásunk, hisz ott legalább tuti lesz látvány. Persze a pálya mellett sétálva indultunk útnak és közben arról beszélgettünk, h valahogy minden kisebb, a sátrak, nincs kivetítő, de még szpíker sem, de bezzeg a VIP sátor legalább olyan nagy mint tavaly, és helikopterre is futotta a költségvetésből. A leszállóját pedig közvetlenül a pálya mellé tették, a fák tövébe. Természetesen nekünk, és még jó pár embernek, sikerült belegyalogolnunk, és azonnal jött is egy ordítozó emberke, h húzzunk onnan gyorsan. Egyrészt miért nem lehet a leszállót kintebb rakni, hisz ott a nagy puszta vagy a VIP-eknek esetleg ennyire fáj a lábuk? A másik, h ha már ilyen forgalmas helyre rakják, akkor miért nem lehet kirakni pár figyelmeztető táblát vagy több emberkét, akik szólnak, h oda nem szabad bemenni. Tudom, ez így túl logikus lenne, de akkor meg ne én legyek már a hülye, h nem látok meg valamit, ami ott sincs... De hát tudjuk, h Lakatoséknál az ordítozás legalább annyira hozzátartozik a rendezéshez, és az emberekkel való bánáshoz, mint virslihez a mustár. Mind1, ezen is túl voltunk, és végül megérkeztünk a kis ugratóhoz, ahol meglepően kevesen voltak. Lepakoltunk és vártuk, h jöjjenek a versenyzők. Sajnos szinte azonnal jött a rossz hír Angélától, h Pálinkásék kiestek, mert a kocsi elejével jelentős mennyiségű földmintát sikerült vételezniük. Egyikünk sem örült, és reméltük, h legalább a fiúknak nem esett baja. Sok időnk azért nem volt ezen morfondírozni, mivel már jöttek is az első emberkék. A legtöbben nem voltak restek, szépen repültek, így Spiciben, Friciben, Turi Tomiban, Janikában, Hadikban, kis Érdiben, Osváthékban, Szabó Gergőben és persze Bútor Robiban nem csalódtunk. Mondjuk volt olyan is, aki épphogy átmászott azon a kis földkupacon. Épp visszaindultunk a szervízbe, h meglátogatjuk a MAXX-osokat, amikor jött a telefon dontól, h Tobakot mindenképp várjuk meg, mert megint alkotott. Megérte megvárni, a kocsi teljes bal oldala le volt zúzva, a szélvédő be volt törve és a hátsó ajtó is nyitva volt. Mondjuk ez nem akadályozta abban, h állat módjára menjen végig a pályán, sőt a végére még az ajtót is becsukta, szal tényleg megérte megvárni. Utána rohantunk Angéláékhoz, és még épp sikerült őket elcspíni. Sikerült pár szót váltanunk, sőt még Bagaméri mosolygós, ámbár férjéért aggódó feleségét is megismerhettük. Remélem a fiúknak tényleg nem lett bajuk, és a következő versenyen többet látjuk majd őket:D

Ezek után ismét a szervízben mászkáltunk, amikor is megláttam Pista bát. Gondoltam beköszönök neki. Szegény nagy munkában volt, mivel rávették, h főzzön lecsót, és épp a paprikát aprította, de azért szakított időt egy kis csevegésre. Rögtön meg is említettem neki, h Tyutyu nem igazán alkotott maradantód a kis dobbantónál, ő kicsit meglepődött, de azért nem jött el a világvége emiatt. Miután elbúcsúztam tőle HÜPIvel leültünk pihenni és ekkor megállt az idő. Eleinte még minden rendben volt, de utána jöttek a hírek, h csúszás van, nem is kicsi, és egyre jobban untuk magunkat. A sátornál azért időnként vettünk is valamit, h ne nézzenek olyan csúnyán ránk, de mivel ez volt a kevés árnyékos helyek egyike, ezért nem akartunk elmenni. Egy kivetítővel, ami be is volt ígérve, vagy egy szpíkerrel azért más lett volna, de idén ezek valahogy kimaradtak. Aztán nagy nehezen don is befutott, persze iszonyat koszosan:D Mesélte, h jó helyet talált, találkozott rozi64-el is, és nem is marad sokáig, mert megy ki velük pályára. Egy darabig még ültünk ott, aztán jött a felmentő telefon, h ÁSÁ bent van a szervízben, így összekaptuk magunkat és az autó felé vettük az irányt. Nem sokára ÁSÁ is befutott, és a további tervekről kezdtünk beszélgetni, amikor is HÜPInek feltűnt, h hiányzik az első lökös, amit kis idő múlva az anyósülésen talált meg. Persze ÁSÁ magától nem szólt volna egy szót sem, sőt azt is csak percek múlva mondta el, h elhagyta a rendszámot. Esküszöm ha nem lenne ilyen fazont ki sem lehetne találni:D:D:D Ezek után egy kis poénkodással és pakolással ütöttük el az időt, amikor is sofőrünk bejelntette, h ő most már menne a pályához, mert hallja, h megjött a mezőny. Én mondtam, h befejezem a kajálást és utánuk megyek, de erre HÜPI közölte, h akkor marad, és majd együtt megyünk. Majdnem így is lett, de megláttuk, h a versenyzők közvetlenül a mögöttünk levő úton mennek fel a pályára, és ott is jönnek le, így ezek után eszünk ágában sem volt elmenni onnan. Mondjuk ritka hülye megoldás volt, mert a rally1, a rally2 és a vipesek ugyanazt a szűk szervíz utat használták a közlekedésre, így nem volt meglepő, h nem egyszer mentek egymással szembe, összevissza és kisebb forgalmi dugókat is volt szerencsénk látni. Komolyan mondom, h röhejes volt az egész, de egy nagyon szomorú és felháborító módon. Mi jól el voltunk azért, HÜPI állt és nézte, h épp honnan ki közelít, míg én fotóztam:D Mindezt legalább 4 méterre az út szélétől, nem lezárt területen tettük. Ez azért fontos, mert egyszer csak megállt mellettünk a jól ismert sárga, felmatricázott SX4-es, benne idősebbik Lakatossal és még pár emberkével. Láttam rajta, h azt nézi mibe tudna belekötni, és ha tekintettel ölni lehetne, akkor én már nem élnék. Legalább 10 másodpercig bámult rám szúrós tekintettel, aztán grimaszolva tovább állt. Valószínűleg azért, mert nem volt mibe belekötnie, másrészt azért, mert láthatta rajtam, h cseppet sem rettentem meg tőle. Kicsit nem is bántam volna ha kiszáll, h ordítozzon velem, mert akkor legalább lett volna lehetőségem, h elmondjam neki a véleményemet. Ugyanis az, amit ő és a kicsi fiacskája összehoztak szinte minősíthetetlen, és maximum egy Isten háta mögötti porfészekben állná meg a helyét, mint színvonalas verseny. Mind1, ő elment, én meg kedvemre fotózhattam tovább. Volt olyan is, akinek még volt ereje, kedve, és megköszönte a műveletet. Ettől persze én még jobban éreztem magam, szal köszi srácok:D Nem sokára bartha csatlakozott hozzánk, remélte, h dont is ott találja, de csalódnia kellett, mivel jobbik felem épp a pálya közepén volt. Azért ott ragadt és jót beszélgettünk, egyszer csak pedig ÁSÁval is megérkezett. Így folytattuk a sztorizgatást, amikor is láttuk, h egyre többen állnak be a Parc Ferme-be, és szállingóznak visszafele. Volt, aki nagyon fáradtnak tűnt, de olyan is, aki egész jó színben volt még. Spici balettozott nekünk kicsit, Hadikék és Turi Tomiék pedig jót mulattak ÁSÁ alkotásán. Aztán bartha is eltűnt, de cserébe nem sokára jött don, aki mindjárt mosdással indított. Miután nagyjából sikerült ezt megvalósítani rögtön magára is kapta az új Janikás pólóját, amit rozi64-től kapott. Bár kicsit nagy rá, de ha hosszában nem is, széltében még belenőhet:D Ezek után hazafelé vettük az irányt, és egy benzinkutas szünettől eltekintve meg sem álltunk Pestig. ÁSÁ először dont és engem rakott ki, aztán pedig HÜPIt, ahol ott is ragadt, mivel túl fáradt volt, h egészen Nyíregyházáig vezessen. Minket egy nagyon élénk höribaba fogadott, de túl sokra mi sem voltunk képesek, a cuccainkat gyorsan ledobtuk, aztán egy-egy zuhany és szinte rögtön alvás volt a progi. Hosszú volt ez a rövid futam is.

Ja, megint sikerült leégnem, de még mindig jobban jártam mint HÜPI. Mondjuk sok pirosra sült ember volt a pálya szélén, és nem értem, h miért, mikor olyan kevésbe kerül, h az ember bekenje magát. Mondjuk pont ezek az emberkék fognak majd pár év múlva csodálkozni, h mitől van nekik bőrrákjuk:S:S:S:S

Ja, még egy fontos dolog!

Puszi Hertinhonak:D

Végül pedig köszönet mindekinek, aki vette a fáradtságot és végig olvasta az irományomat!!!

Kisebb szervezési hadjárat után kiderült, h igen, le tudunk menni legalább egy napra a Hungaroringre, a World Series by Renault rendezvényre. Ezúttal nem vittük túlzásba a felkészülést, pakolászást, mégis relatív későn sikerült lefeküdnünk. Ennek meg is lett az eredménye, vasárnap nagyon távol voltunk attól, h frissen és fiatalosan kelljünk, de azért megbirkóztunk a feladattal. Utunk a Keletibe vezetett, hiszen ott volt megbeszélt találkozónk egyik útitársunkkal, Petyus Andrissal a PlanetSporttól. Amíg don várt, addig én elszaladtam a pékségbe egy kis kaját venni, h legyen mit reggelizni. Mire visszaértem, addigra már teljes volt a létszám, és igazából csak lestem, h mennyi cuccot cipelt magával Andris. Ráadásul Sopronból utazott fel, így neki tényleg jóóó korán kellett kelnie. Lementünk a metróhoz, gyors jegyvétel, és pont lekéstük, így ott álltunk 8 percig, mire jött a másik. Közben azt vitattuk, h semmi értelme a kijelzőnek, mert arra senki nem kíváncsi, h mikor ment el a metró, arra már inkább, h mikor jön a következő. Végül a következő járattal elrobogtunk az Örsre, ahonnan kisebb várakozás után Mogyoródig HÉVvel folytattuk utunkat. Jelentem először utaztam ilyennel, de valahogy ez is olyan volt, mint egy átlagos BKV-zás, én fizetek, ők meg úgyahogy teljesítik az igénybevett szolgáltatást...

Mogyoródra megérkezve meglepődve tapasztaltuk, h elég sokan gyalog vágtak neki az út hátralevő részének. Szerencsére ránk nem ez a sors várt, pár perc telt el és már láttuk is ahogy bartha vigyorog a volán mögött. Leparkolt, mi behajingáltuk a cuccunkat, és máris mentünk a Ringre. Az elmesélések alapján rengetegen vannak kint, és csak lépésben halad a sor, ezért is döntöttünk úgy, h a hátsó úton megyünk. Ill. a fiúk döntöttek úgy, én meg csendben beleegyezésemet adtam:D Még csak kis ideje mentünk, alig haladtunk el a gyalogosok mellett, amikor sofőrünk bartha úgy döntött, h szolidan beveszi a jobbos kanyart és nem tolja át a dombon. Ennek következtében egy igényesen kialakított villa, kovácsoltvas kapujával találtuk szembe magunkat, és röhögve konstatáltuk, h akkor valószínűleg nem erre kell menni. Irány vissza, egyenesbe álltunk és már mentünk is tovább. Nem sokra rá, már meg is érkeztünk a Ringre. Irány a sajtó iroda, ahol megkaptuk a kártyáinkat. Nekem meg donnak már nem jutott nyakba akasztó, így a hölgy kedvesen elmagyarázta, h menjünk fel a toronyba a kolléganőjéhez, ő majd tud nekünk adni. Megköszöntük, elbúcsúztunk és irány a kocsi. A kocsiban Andris rádöbbent, h szétszakadt a madzag, amire rákötötte a sajtós kártyáját, így gyors keresés, meglett, szal most már irány a sajtós parkoló. Ekkor azért kicsit röhejessé vált a dolog. A sajtós parkoló ugyanis nem volt már, mint a totál normál parkoló, ahova bárki beállhatott... Ennyi erővel megspórolhatták volna maguknak a matrica gyártás költségét, bezzeg a vipeknek megint fent volt helyük, ami nem baj, csak kérdem én, h ők mennyire népszerűsítik a rendezvényt szemben a sajtósokkal, akik írnak és rengeteg fotót készítenek?

Megérkeztünk, jöhetett a kötelező pakolászás. Na ekkor Andris akkora bazinagy obit vett elő a kofferből, h én csak lestem, amikor pedig az árát is közölte, akkor meg jöttek a poénok, h na kit tud elég gyorsan szaladni. Miután mindenki összeszedte a motyóját, elindultunk felfelé. Ekkor már ment az első futam. Nekem őszintén szólva fogalmam sem volt, h most akkor mi, merre, hol és hasonlók, mivel először jártam kint a Ringen. De szerencsére volt, aki nálam jóval több tapasztalattal rendelkezett, így nem kóvályogtunk sokat. A toronyban hamar meg is találtuk az irodád, ahol két kedves hölgy fogadott minket, és azonnal intézkedtek. Andrisnak adták a mellényt, nekem meg a nyakba akasztót, és így én jártam a legjobban, mivel nekem nem csak egy madzag jutott, hanem szép WSR-es akasztó. Azon meg pláne nagyot röhögtem, h don is kért magának egyet, csak amikor a hölgy meglátta, h a nyakában ott lóg egy duen-es, akkor közölte, h neki nem ad, mivel neki van mire akasztania a kártyát:D:D:D Mondjuk vasárnap volt, és elég kevés volt a valószínűsége annak, h egy legalább 30 főt számláló sajtós csoport fog még beállítani, tehát igazán adhattak volna neki egyet, de majd legközelebb. A két hölgy azért adott még noteszt, meg időtervet és a lelkünkre kötötte, h fotózáshoz mellény csak a box utcában kell, sehol máshol. Milyen szép, h ezt a sporikkal megint nem közölték vagy azok megint önkényesen fitogtatták az erejüket, de amint lementünk a pályához, és közelebb akartunk menni máris vágtatott felénk egy sportbíró, h itt csak mellényben lehet fotózni... Esküszöm nemtom, h ezt hogy tudják összehozni, de valahogy még mindig az a benyomásom, h a sportbírók mások előtt szeretnének tetszelegni, és ezért szólnak rá még arra is, akire nem kellene vagy ez valami tipikus magyar módi?! Mind1, láttuk, h nem sok értelme van leállni vitatkozni vele, így inkább otthagytuk, és másfelé vettük az irányt. Mivel pont vége volt az egyik futamnak elindultunk a box utca felé a tömeggel együtt. Jó volt látni, h ahelyett, h a lakásban poshadnának sok család kint mászkált, papa, mama, gyerekek, bár volt, ahol kimondottan látszott, h apuka választotta a hétvégi programot. Elviekben a box utcában tilos volt fotózni, ill. csak mellénnyel lehetett. Na ezt ugye a tömeg nem tudhatta, így mindenki vígan kattintgatott, én is lőttem pár képet, de azért nem vittem túlzásba. Egy idő után jött a zárás, és a tömeget kiterték a biztonságiak, mi pedig szépen bent maradtunk. Igaz a pálya melletti plexi faltól könnyes búcsút kellett vennünk, mert hogy oda CSAK a csapattagok mehetnek fel, nekünk mezei sajtósoknak át kellett állnunk a boxok mellé, ahonnan se fotózni nem lehetett a pályát, se látni nem lehetett semmit. Na, amikor viszont Ragnotti mester jött a kis 5-össel, és csak a felszálló füstöt láttam, na meg a hangokat hallottam, akkor úgy döntöttem, h én most paraszt leszek, és igen, visszamentem a másik oldalra. Isteni volt a látvány, de komolyan, úgy pörgött, forgott, száguldott Ragnotti a kis autóval, h a magyar rallys mezőny legalább felét a sarokba kellene térdeltetni és jól megdorgálni, h tessék így kell ezt csinálni! Sokáig nem ácsorogtam egyedül, don is hamar átjött, ő sem bírta megállni, h csak hallgassa az egészet. Időnként azért szétnéztem, h nem látom-e visszafelé ballagni sárga mellényes barátaink egyikét, de hála az égnek sehol se voltak, így élvezhettük a műsort. Amikor vége volt a bemutatónak kettészakadt a csapat, a többiek levonultak valahova pálya mellé, mi meg donnal felmentünk a boxok fölötti teraszra, h onnan nézzük a 3.5-ösök futamát. Szerencsénk is volt, hamar találtunk magunknak helyet. Én fotózgattam és figyeltem, amikor egyszer csak azt láttam, h egy vaku filmbeillő esést produkál, majd csattan a betonon, és ki tudja hányfelé szállnak a darabjai. Igen, ez volt don még ki nem fizetett vakuja, azaz gbartha vakuja, amit nekik hat év alatt nem sikerült ennyire leamortizálni, donnak meg egy fél nap se kellett hozzá:D A boxból egy szerelő rohant ki, összeszedegette a darabokat, és nézett fel, don meg mutogatott neki, ő vissza, majd eltűnt a boxba, de mire don leért már nem volt ott. Egy másik emberkével próbált beszélni, de az meg olaszul kezdett hadoválni, de aztán csak sikerült elgügyögni, h mi történt, és don azt a választ kapta, h menjen vissza verseny után. Amúgy tényleg gyönyörű volt az esés, olyan volt mintha lassított felvételt nézne az ember egy másik világból, és csak a betonon való csattanás hangja hozza vissza a valóság talajára. Az eset még a mellettünk álló csajokat is megrázta, mert egy-egy aztabazdmeg azért kicsúszott a szájukon:D:D:D Verseny után aztán izgatottan mentünk le az Epsilon Euskadi boxába. Ott, mivel elég jó eredményt értek el egyetlen emberke árválkodott, és oda-vissza rohangált. Csöppet sem zavarta, h két számára idegen embere mászkál a boxba, mi meg kicsit meg voltunk szeppenve. Nézelődés során észrevettem a vakut, és minden darabját, így már legalább tudtuk, h tényleg megvan. Amikor nyugodtabb lett a helyzet odamentünk az emberkéhez, és angolul elmondtam neki, h mi a gondunk. Azonnal segített, és mondta, h nyugodtan vigyük el a cuccot. Don gyorsan összekapkodta a dolgokat, és már indultunk is. Maga a látvány elég érdekes volt, hisz a vaku csálén állt, itt-ott repedések, kilógó kábelek és hasonlók. Én röhögtem, don pedig próbálta összerakni. Miután nagyjából sikerült a művelet elindultunk kifelé, h leüljünk valahol. Út közben don megint elejtette a gépet, de állítólag ez csak jót tett neki, azért én megkértem, h ne dobálja, mert hosszú távon biztos, h nem lesz ennyire eredményes ez a módszer. Mivel sehol nem volt árnyékos hely, ahova le lehetett ülni, elvégre mi nem voltunk vip-ek, ezért a kajáldák előtt tettük le magunkat. Kicsit ittunk, don pedig mondta, h elszalad rajtot fotózni. Mondtam neki, h én megvárom ott helyben. Amíg don távol volt azon gondolkoztam, h jó lenne enni valamit, de valahogy az a szikkadt vaníliás vagy almás péksüti nem volt olyan csábító, így mikor don visszajött rávettem, h kajáljunk valami tartalmasabbat. Mikor megvettem a kaját nem gyengén pislogtam, egy szál kolbászka, egy marék fűszeres sült krumpli és egy fél literes cola 2300-ba került...Enyhe rablásnak éreztem ezt az egészet, de éhesek voltunk, így nem volt mit tenni. Ekkor megint az jutott eszembe, h a rengeteg fotós, újságíró, videós egész nap kint mászkál a tűző napon, nem kap semmit, és cserébe népszerűsíti a rendezvényt, a vip-ek meg bent ücsörögnek a légkondis/árnyékos helyen, esznek, isznak és nem csinálnak semmit. Szerintem nem igazán igazságos a helyzet, de itthon nem hiszem, h egyhamar meg fog változni a helyzet.

Kaja után, újult erővel elmentünk a találka ponthoz, ahonnan szinte 10 percenként indult kisbusz, ami kivitte a pálya mellé a fotósokat, videósokat. Igazából nemtom, h ez mennyire szokás más Ringes versenyeknél, de ha nem, akkor be lehetne vezetni, mert hihetetlen nagy könnyebbség. Ha máskor is megvalósul, akkor pedig csak gratulálni tudok. Kedves sofőrünk kivitt minket a sikánhoz, ahol rajtunk kívül egy fotós árválkodott csak, mi pedig örültünk, h nem lesznek tucat képeink. Aztán nem sokkal a Megane Trophy kezdete előtt megérkezett gbartha is:D De még így is kevesen voltunk ott. Maga a Megane Trophy isteni volt, komolyan, volt benne lökdösődés, előzés, furakodás, az autók szépek voltak, a hangjuk pedig gyönyörű, nagyon élveztem! Talán túl hamar is lett vége, így nem volt más választásunk összepakoltunk, és már jött is az autó, h visszavigyen minket. Ott lecuccoltunk és amíg Andrist vártuk, addig don még elszaladt Cliokat fotózni. Persze fotósok egymásközt miről is beszélgethetnének, mint a fotózás, szal én érdemben nem nagyon szóltam hozzá a dolgokhoz, inkább csak hallgattam és ettem az almámat:D Aztán megjött Andris, nem sokra rá pedig don is, így a parkoló felé vettük az irányt. Bevallom ekkor azért már minden bajom volt, fájt a talpam, a hátam és éreztem, h megint leégtem, szal már nagyon haza akartam menni. Bepakoltunk az autóba, és irány az állomás. Ott sietős búcsút vettünk Bencze Banditól és gbarthától, és szó szerint rohantunk a HÉV-hez. Mivel elég sokan voltak, így nem tudtunk leülni, pedig jól esett volna. Jegyet se tudtunk lyukasztani, de szerencsére elég megértő volt a kalauz hölgy és így ő kezelte a jegyünket. Az út csak 30 perc körül volt, az Örsről metróval gyorsan átrobogtunk és a Keletiből az egyik közeli boltba vezetett az utunk, ahol pár apróságot vettünk, majd elbúcsúztunk Andristól, és míg ő egy KFC-t célzott meg, addig mi donnal hazafelé indultunk. Itthon aztán csak ledobtuk magunkról a táskákat, egyebeket, gyorsan megnéztünk pár dolgot a neten, és én szinte azonnal ágyba is zuhantam:D:D:D

Összességében nagyon élveztem a versenyt, jó volt a hangulat, látnivaló is volt bőven, és nem csak a motorsport őrültek érezhették jól magukat, hanem az egész család is. Legközelebbre csak annyi kívánságom lenne, h az utasításokat a pálya mellett álldogáló sportbírókkal is közöljék, és ne bánjanak ennyire mostohán a sajtósokkal, hiszen ők a rendezvényt népszerűsítik, így talán kicsit kijárna nekik itthon is a jobb bánásmód. Külföldön már rég rájöttek erre;)

Megvan. Nem volt egyszerű, sokat járattam az agyam, h a pálya szélén tapasztalható idegesítő emberi viselkedések, tulajdonságok közül melyik legyen a befutó, amely megszerzi a dobogó legalsó fokát. Kérem szépen a bronz érmet a szakértők kapják. Nem véletlenül.

Tévedés ne essék, ebbe a csoportba nem azok az emberkék tartoznak, akik barátaikkal, cimbikkel folytatnak pezsgő eszmecserét. Azon kedves társainkat sorolom ide, akik naphosszat fennhangon prédikálnak, igen, az amit művelnek már nem is beszéd. Miért is? Szerfelett magabiztosak, és szentül hiszik, h csak az ő gondolataik az igazak, mindenki más pedig téved. Ennek egyik eredménye nem csak az, h egész nap be nem áll a szájuk, max akkor, ha kortyolnak egyet a sörükből, hanem az is, h az átlag hangerőnél jóval több decibellel kergetik a népet az őrületbe. Aki pedig ellen mer szegülni jóval többet kockáztat egy csúnya nézésnél, hiszen emberünk ekkor kap csak igazán vérszemet, és csak úgy ontja magából a téziseket, h meggyőzze a lázadó hitetlent. Persze úgy, h mindenki jól hallja, h neki mennyire igaza is van. Az okos ember ilyenkor nagyokat bólogatva hümmög, és fejben közben azon gondolkozik, h mit kellene még felújítani a lakáson, esetleg hova menne el szívesen nyaralni, vagy épp melyik lesz a következő futam, amire kilátogat majd, feltéve, ha túléli a szóáradatot. Akit pedig a sors nem áldott meg ennyi gondolatcsírával, az ismét ellent mond, h újabb prédikációt kelljen végig hallgatnia. Ámen.

A szakembernek van egy kisebb alcsoportja is, a fontoskodó szaki. Semmiféle tisztséggel, hivatalos felkéréssel nem rendelkezik, mégis feladatának, sőt egyenesen hivatásának tekinti, h beleszóljon a pálya mellett álldogáló rajongók életébe. Igazából onnan lehet felismerni, h gondolatmenetét időnként megszakítva figyelmeztet olyan embereket, akik nem csinálnak semmi rosszat, olyanokat, akik jó helyen állnak, csak épp szerinte nem...

Nem azzal van a baj amúgy, h ha valakinek van véleménye, hanem azzal, amikor azt hiszi, h csak neki lehet igaza, és senki másnak. Sőt szinte arra sem hajlandó, h egyáltalán meghallgassa mások véleményét, és átgondolja a dolgokat. Ő a kezdet és a vég, az alfa és az omega, vita lezárva. A másik probléma pedig az, h okosságait mindig a lehető leghangosabban adja közre, hisz szerinte ezek közérdekű információnak számítanak, és mindenkinek, de legalábbis a lehető legtöbb embernek hallania kell.

Időnként talán nem ártana tényleg odafigyelni a másikra, akkor a kedves szakik kevesebbszer csinálnának hülyét magukból, és amikor tényleg jót mondanak, akkor lenne is, aki figyel rájuk, nem csak legyint, h jha, már megint ez...

A cím ne tévesszen meg senkit, nem egy távoli földrészről van szó, hanem a rally színes, zajos világáról, amely, ha egyszer beszippantja az embert, akkor nehezen engedi el. Így jártam én is. Elcsábított és azóta sem ereszt a hatalmából, pedig ritkán, de velem is előfordul, h szeretnék. Ez is egy ilyen pillanat. Megint csalódtam. Nem ez az első, és most azt hittem jobb lesz, szebb lesz, h igaz lesz! Eleinte az is volt, aztán az ígéretek nem teljesültek, és egyre fogyott a hit, h valaha is teljesülni fognak. De úgy látszik ismét én voltam naiv, és ez a fizetség érte, hátha végre megtanulom, h ne előlegezzem meg a bizalmat senkinek. Hibáztam, nem tagadom, hisz emberből vagyok, de túlzásnak tartom, h még az is az én saram legyen, h kék az ég. Pedig az volt, csak épp én nem tudtam róla. Utólag persze könnyű mondani, h mi mindent rontottam el, de ha előre közölték volna ezeket, akkor senki nem csalódott volna. De az túl egyszerű lett volna, és könnyebb ujjal rám mutogatni, engem lehordani, leszarozni, cikizni, mint tükörbe nézni és beismerni, h ők maguk sem tökéletesek. Kérdem én, h hányszor kaptam meg a szükséges információkat, hányszor jött a telefon, h van tíz percem, gyere elmondom mi történt...Jelentem egyszer sem. Könnyebb volt megvárni míg én írok sms-t, h hívj fel, és utána méltatlankodni, h késésben vagyunk. Könnyebb volt azt mondani, h ezt is kihagytad, meg azt is, mint előre küldeni egy mailt a fontos információkkal. Hányszor lett megígérve, h kapok egy éves belépőt, h tényleg csapattagnak érezhessem magam, és ki-be tudjak járkálni? Sokszor. Megkaptam? Nem! Hányszor kaptam/kaptunk segítséget szállás ügyben? Egyszer sem. Oldjuk meg magunk...

Talán nem hisztis primadonnát kellene játszani, hanem le kellene szállni a földre, és másokkal is törődni, és nem csak elvárásokat támasztani, hanem kicsit alkalmazkodni,  odafigyelni a másikra, és inkább nem ígérni, mint állandóan hitegetni! De persze ez egyszerűbb, mindenkinek jó megoldás lenne, és így én nem tudnék senkiben csalódni. Nem baj, jó lecke volt, ismét tanultam pár dolgot.

Persze azt is tudom, h nemhogy kígyót, békát fognak majd kiabálni rám, de egész mocsarakat, mint tették azt az elődömmel. Persze pár dologra így utólag felhívtam az illetékesek figyelmét, és még én voltam a bunkó. De ez van. Mindneki a maga módján dolgozza fel az élet történéseit.

Én továbbra is kívánom, h legyenek sikeresek, ne legyen bajuk és ne kelljen azt átélniük, amit nekem.

Az előző részben a kedves környezetet szennyező emberkék lelki világát és motivációját boncolgattam. Sajnos az avatott rallyongók tudják, h a pálya mellett nem csak ők ronthatják és rontják az összhatást. Van egy másik, szintén nagyon kellemetlen tényező, melynek megnyilvánulási formája igen sokféle lehet, ez pedig nem más mint a gyors részegedés.

Sajnos legtöbbünknek már volt szerencséje ahhoz, hogy úgy próbáljon meg rallyt nézni, és élvezni, h tőle nem messze, általában látó és halló távolságban legyen legalább egy matt részeg emberke. Ők az ön- és közveszélyes viselkedés félreértett hősei, hisz csak arra szeretnék felhívni a figyelmet, h mit nem szabad csinálni, csak rossz a módszerük. Általában két típusba sorolhatóak, az egyik a fűben békésen szunyókáló, a másik meg az út közepén tántorogva seggét rázó. Egyik sem üdító jelenség de kezdjük az álomszuszékokkal. Mint azt mindenki tudja az alkoholnak kis mennyiségben hangulat javító, felemelő, bátorító hatása van, sok mennyiségben pedig könnyen kihozhatja az emberből az állatot, vagy épp teljesen lehangol, punnyadtá, bágyadtá tesz. Ha pedig az emberfia fáradt mit csinál? Lefekszik. Hova? Ahova éppen jól esik. Alapjáraton ezzel nincs is baj, a gond ott kezdődik, h a rallyban sokszor láttuk már amint egy versenyautó jól ismert fizikai törvényeket dönt le oly módon, h a fehér köpenyes tudósok lányos zavarukban még gondolkodni is elfelejtenének. A másik, h csukott szemmel szerintem relatív nehéz rallyt nézni, de legalábbis az autók közel sem olyan színesek, mint mondjuk nyitott szemmel. Az alvásnak önmagában pedig az is nagy hátránya, h az ember reakció ideje eléggé megnő, így igencsak kellemetlen élményben lehet része. Hisz sem az nem  jelent túl sok jót, ha átrobog rajtunk egy WRC, sem az, ha  felébredvén a széldévő másik oldaláról egy nagyon meglepett pilóta pislog ránk vissza. Ekkor értelemszerűen nagy szarban vagyunk, mert egy autó alatt fekszünk, és nem túl valószínű, h lesz alkalmunk erről beszámolni az unokáknak. De a család többi tagjának nem kell izgulnia, hiszen megnézheti a friss felvételeket a magyar média csúcsának csúfolt retek klubon vagy épp a szintén igen színvonalas TV2-őn. (Apropó, a TV2-re nem tud valaki valami frappáns nevet, mert a retek klub mellett ez olyan kis snassz)

A részeg ember másik, talán zavaróbb típusa, pedig általában igen mozgékony, kommunikatív, de sajnos ahogy nő testében az alkohol koncentrációja, úgy csökkenek szellemi és motorikus képességei. Tény, h az ilyen állapotban leledző emberkék közt elvétve találni olyat, aki vicces, és két kör közt akár nyom egy stand up-ot,  h senki se unatkozzon körülötte, de belőlük azért kevés van. A többiek viszont szépen tántorognak körbe-körbe, hangosak, vagy rádiót bömböltetnek vagy ők maguk gondoskodnak a zenei aláfestésről, mert meggyőződésük, h az ott álldogáló emberek őket és nem az autókat akarják hallani, a dolgukat legtöbbször úgy végzik el, h max hátrafordulnak, de van, aki még erre sem veszi a fáradtságot, és persze, nekik nem lehet szólni semmiért, mert ők a fasza gyerekek, mindenki másnak meg kuss.  Egész napos performanszukba pedig sikeresen építik bele nem csak a másik nyugalmának, és élvezetének a megzavarását, de még a szemetelést is, elvégre a multitászking korát éljük.

Semmi gond nincs azzal, ha valaki a szendvicsek mellé elraktároz pár doboz sört, vagy egyéb alkoholt. A baj azzal van, h a legtöbben túl sokat csempésznek a szatyrokba a bódító lötyikből, és pálya mellett képesek gyorsabban részegedni, mint Loeb kereket cserélni. Az így elért tudat állapot pedig nem is nevethető annak, hisz ha másnap megkérdezzük, h mit látott vagy mit csinált, semmire nem fog emlékezni azon kívül, h ivott. Akkor meg minek jön rallyra? Ennyi erővel pakoljon tele magának egy hűtőládát, és menjen ki egy parkba vagy a kertbe, mert ott legalább nem veszélyezteti mások életét. A sajátjával meg azt csinál, amit akar...

Ha röviden össze akarnám foglalni az egészet, akkor talán a matskamentes rally lenne a legjobb szókapcsolat erre. Amikor megláttam anno, hogy lesz ez a szlovák-magyar koprodukciós futam, akkor még az volt a legnagyobb problémám, hogy vajon milyen címet is adjak majd az egész írásnak, mert hát salgó is, meg gemer is, meg szlovák is, meg még nemtom hány hely szerepelhetne a címben. Aztán eljött a hétvége és természetesen minden másképp alakult, nagyon másképp!

Miskolc rally után még bizakodó voltam, aztán a fősulimon megkaptuk a választható vizsgaidőpontokat. Ekkor már kezdtem elbizonytalanodni, h vajon tényleg tudok-e menni, de amikor megtudtam, h mikor kell majd prezentálni az órára gondosan elkészített beadandót, akkor már igen csak baljós sejtésem volt, h én bizony nem fogok tudni menni a salgói futamra. Persze megcsinálhattam volna, h elmegyek, de sajnos az a három nap kiesés, az túl sok lett volna, és hiába üvöltötte a szívem, h rally, az eszem túlharsogta az iskolával. Ez nagyjából rá is nyomta az egész hétvégére a bélyegét, mivel tudtam, h amíg én itthon copok a Microsoft csodás Frontpage nevű progijával, addig don és a többiek rallyn ökörködhetnek majd. Csütörtökön azért jött a szokásos készülődés, pakolászás, ucsó ruhák mosása, amik még kellenek és persze kaja vásárlás, h este legyen valami tartalmas vacsi, na meg, h don tudjon vinni pár konzervet, hisz ártani nem árt. Azt hiszem a Kaiser's-ben a pénztáros hölgy nagyon gondolkozott azon, h megkérdi mi az istent akarok én ennyi májkrémmel, de aztán csak nem volt elég bátorsága, és inkább csak a mimikájával jelezte ezt az infó hiányt felém. Miután sikeresen hazacipeltem a bevásárlást, már minden rendben ment. Estére don is megjött és Duennel gyorsan tisztázták is, h akkor nem én megyek vele, hanem don, mire Bácsi meg is jegyezte, h nem valami minőségi csere:D:D:D:D Én jót röhögtem, persze don is, és leültünk vacsorázni.

Reggel isteni volt, amikor don felkelt és elkezdett a maga módján szöszölni...Kicsit sem ébredtem fel rá, de ez részben nem az ő hibája volt, hiszen parkettás az albink egy része, így helyenként az embernek elég csak egy pillantást vetni rá, és már recseg is. Mivel sok választásom nem volt, így felkeltem, segítettem még az ucsó pakolászásban. Közben jött a telefon, h Duen kb. mikorra fog ideérni. Sokat nem is kellett várni, és már búcsúzkodhattunk is, amihez nagyjából egyikünknek sem volt kedve, de nem volt mit tenni. Miután don eltűnt a láthatárról is és beburkoltam egy szolid reggelit neki fogtam a Frontpage bűvölésének. Sok embertől hallottam már, h a Dreamwearer sokkal jobb, de ha nekem egyszer ezzel a progival kell megcsinálnom, akkor nemtok mit tenni. Amúgy az, h egy Microsoft cucc nem működik rendesen engem már rég nem lep meg, szerintem ezeket direkt így csinálják, h még ezerféle frissítést, kiegészítőt és hasonlót le kelljen töltenie az embernek ne tán meg is kelljen vennie. Ez erről szól, ha meg nem, abba nem is merek belegondolni...

A pénteki nap valahogy nagyon nehezen akart telni, már csak azért is, mert vártam, h végre jöjjenek villanyórát leolvasni, mert első alkalommal nem sikerült tető alá hozni a randit. Persze a papíron semmi időpont megjelölés nem volt, csak az, h 15-én délután jön. Kösz szépen, ezzel aztán sokra mentem. Így amikor épp nem a gép előtt ültem, akkor csak vártam, és vártam és vártam, ugyanis volt már arra is példa, h kiírták, h délután jön és beállított 11-kor. Délután 16 óra körül meguntam a várakozást és gondoltam lemegyek sétálok kicsit, mert már iszonyat fájt a fejem az intenzív gépezéstől. Gondoltam úgyis most fognak jönni, de ha pár órával előtte mentem volna le sétálni, akkor tuti, h akkor akarták volna leolvasni az óra állást, ez Murphy. A sétát egy kis vásárlással akartam egybekötni, kinéztem pár körömlakkot, azokra pályáztam. Oda is értem a bolthoz, kb. 16.40 lehetett, de már zárva volt, amit azért furcsáltam, mert papíron 17-ig vannak nyitva minden nap. Kicsit csalódott voltam. Félreértés ne essék, nem azzal volt a bajom, h zárva voltak, pénteken mindenkinek mehetnékje van már, akinek nincs, az vagy hazudik vagy nincs élete. Csak akkor írják ki, h pénteken hamarabb zárnak, és akkor nincs gond, mindenki tudja mihez tartsa magát. Visszafelé jövet volt szerencsém látni és hallani egy gyönyörű, piros hot rod-ot, meg kell mondjam, h nagyon irigyeltem a benne ülő srácokat, biztos isteni lehet. A nap egyetlen nagyobb eseményének az számított, h épp lomtalanítás volt a kerületben, így az tele volt jó nagy kupacokkal és persze az ezeket szétberhelő emberkékkel, akik időnként már akkor csúnyán néztek rám, ha csak elmentem az ő lomdombuk mellett. Az egyik ilyen halomnál pedig épp két nő akarta bezúzni egymás fejét, mindezt egy plüss maciért. Mondanom sem kell, h szebbnél szebb kifejezéseket használtak egymás megnevezésére. Amikor sétából jöttem visszafelé, akkor az egyik fél véres fejjel jött szembe, gondolom ő veszített. Igazából értem én, h vannak olyan emberek, akiknek kevés a pénzük, és tény, h én is láttam már jó pár olyan bútort vagy használati tárgyat, ami még teljesen rendben volt, mégis az utcára rakták, de valahogy akkor is lehetne ezt az egészet kultúráltabban csinálni. Tényleg megéri beverni egymás fejét egy maciért vagy egy székért?

Mikor végre tényleg hazaértem és feldolgoztam út közben ezeket az élményeket kellemes meglepetésben volt részem. Még nem járt itt a leolvasó emberke, király. Megint leültem a gép elé, kicsit pihiztem, aztán megint gépezés, fakultatív anyázás, amikor a progi nem azt csinálta, amit én akartam, aztán megszólalt a csengő. Az ajtóban törékeny középkorú baromi ideges hölgy. Nem rám volt mérges, és ezt közölte is, szal velem rendes volt, a szomszéd néni okozott neki bosszúságot, mert nem akarta beengedni. A sztori annyi, h a néninek van két tacsija, és az egyik kicsit hamis, már dont is megkapta egyszer, ezáltal ő úgy gondolta, h bediktálja az állást és kész, csak, h a hölgynél valami kütyü volt, amibe rengeteg adatot kellett bepötyögnie, így ez nem volt megoldás. Mind1, nálunk gyorsan végzett, elköszönt, további szép napot kívánt, én is, becsuktam az ajtót és innentől kezdve nem érdekelt a dolog. Gondoltam csinálok magamnak vacsorát, és mivel nem volt kedvem semmi macerához így a melegszendóra voksoltam. Szépen elő is pakoltam, amikor is rájöttem, h don elvitte az egyetlen konzervbontót, így ha ezen az egy konzerven múlna az életem bizony keservesen éhen döglenék, Í. J. Azoknak, akik nem tudják mit jelent: Így Jártam:D  Azért nem kell engem félteni, csináltam más kaját, és közben jót rötyörésztem az egészen. Vacsora közben zappeltem egy kicsit a csatornák közt, de mivel semmi jót nem találtam, így a felvett cuccok közül szemezgettem. Utána pedig ismét a gép előtt kötöttem ki, mivel voltak dolgok, amik nem hagytak nyugodni, de amikor már majdnem beleszédültem a monitorba rájöttem, h talán inkább aludni kellene, így hát nem ellenkeztem tovább a bioritmusommal, és álomra hajtottam a fejem. Ez milyen szép terjengős lett:D

Szombaton bevallom nem siettem el a felkelést, sose voltam az a pacsirta típus, de most meg pláne. Kicsit félelmetes volt, h alig keltem még fel és már is a weblap körül forgott az agyam és, h még mit kell még megcsinálnom, megfelel-e minden követelménynek és hasonlók. Reggeli után úgy gondoltam, h jobb túl lenni minél hamarabb a lomtalanítós dolgon, és levittem a nyomtatót, amit a főbi hagyott még itt, h majd dobjuk ki. Természetesen alig, h kiléptem az ajtón máris kiabáltak az utca másik oldaláról, h hé te jány, mi az. Legszívesebben odaszóltam volna, h gyere ide oszt nézd meg, de nem tettem. Egyrészt nem akartam bunkó lenni, másrészt elég nagynak tűnt a család, harmadrészt meg papucsban kurva nehéz gyorsan szaladni. Így közöltem, h egy nyomtató, leraktam és rögtön fordultam is vissza. Azt hiszem az egészségemre nézve ez volt a jobb megoldás:D Innentől kezdve semmi érdekes nem történt, próbáltam haladni a beadandóval és vártam don hívását. Már pénteken is úgy kellett rácsörögnöm, h él-e még, de megígérte, h mindenképp felhív, ha majd úgy gondolja, h biztos felkeltem. Néztem az órát, már 16 is elmúlt, gondoltam csak nem hiszi, h eddig alszok, így dobtam egy sms-t, h lassan felemelhetné a telefont. Gyorsan jött is a hívás, sűrű bocsánat közepette monda, h elfogyott a pénz a telóról, így nem tud hívni, de megoldja. Utólag is köszi Bartha:D Miután beszéltünk eszembe jutott, h talán jobb is, h nem vagyok ott, így a négy ökör annyi hülyeséget ad ki magából, amennyit nem szégyell. Igen don, edelenyberes, Bartha és ÁSÁ egy szobában. Azért arra kíváncsi lettem volna, h milyen állapotok uralkodtak a szobában, mert ha mindegyikük úgy tud pakolni mint don, akkor az egész ház is kevés volt nekik:D:D:D

Aztán végre eljött a vasárnap. Ekkor már kicsit jobb volt a hangulatom, és nem csak azért, mert tudtam, h don végre jön haza, hanem a beadandót is sikerült szombat éjjel/vasárnap hajnalban gatyába rázni. Aztán levezetésként még csináltam egy kis grillázst, csak, h legyen. Hirtelen ötlet volt, senki ne keresse benne az értelmet, mert nincsen nékije. Délelőtt gyorsan lediktáltam donnak, h mikor mennek vonatok és buszok Pestre, gyors búcsú és ennyi. Nap közben aztán több ilyen egyeztetős telefon is volt, attól függően, h épp, h alakultak a dolgok. Egy ilyen során aztán feltettem a szokásos kérdéseim egyiket is, mit csináljak vacsorára. Don közölte, h semmit, mert valószínűleg nem lesz éhes, ha igen, eszik szendvicset. Mondtam neki, h kenyér nélkül kicsit nehéz lesz, erre persze közölte, h akkor meg rántottát, tök mind1, de nem menjek boltba külön ezért. Egy darabig ez működött is, aztán csak lementem, és persze nem csak kenyér került a kosárba, mert egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve úgy gondoltam,h csinálok sütit:D Ezzel mindig csak egy gond van. Még pedig az, h mióta eljöttem otthonról nem akarnak sikerülni a sütik és a torták. Mármint ízre semmi gond velük, csak a külcsín az, ami általában baromira távol áll attól, mint amit a könyvben szereplő képek mutatnak. Ekkor persze én mindig végtelenül elkeseredek, jön az anyázás lemenő és felmenő ágon mindenkit, akinek csak kis köze is van a sütéshez, és a végkifejlet a világvége hangulat, amikor is az egészet a kukába akarom vágni. Ilyenkor szokott don kitérni magából, h bolond vagy asszony, ki ne dobd, megőrültél és hasonlók, majd én az ágyon ülök és búslakodok, miközben don két harapás közt próbál vigasztalni:D:D:D Valahogy volt egy olyan sejtésem, h most sem lesz ez másképp, mármint a külsővel kapcsolatban. Igazam is lett. Ízre megint semmi gond, de még ilyen nyeszlett, göcsörtös sütiket az életben nem láttam:D Mind1, jót röhögtem magamon, h megint milyen béna voltam, és kész. Ezzel el volt intézve, már csak azért is, mert kulcscsörgést hallottam, igen, vége, megjött don. Úgy trappoltam az ajtóhoz, mint a foxi, amikor tudja, h megjött a postás, van kis harapni:D Szegény don az ajtót is alig bírta bezárni úgy a nyakába ugrottam, de ez így van rendjén. Ölelkezés, csók, éljen a szerelem. Aztán persze férfi lévén egyből rárabolt az illatos sütikre, és mutogatta, h milyen szépen összekaszabolta magát megint. Nála ez a menő rallyn, nálam meg az, h leégek és összetöröm magam, igazi munka megosztás. Bár meg kell jegyeznem, h don most amolyan 1-et fizet kettőt kap akciót indított, mert le is égett és össze is karistolta magát. Persze egyből beizzította a gépet, pakolta föl a képeket, mutogatta, mesélt, én meg nem tudtam, h sírjak vagy nevessek. Mármint örültem, h ilyen jó hétvégéjük volt, nem volt semmi gond, szép képeket tudott csinálna, de ugyanakkor baromi rossz érzés volt, h pont ebből kimaradtam, mind1, most ez jutott. Azért én is megmutattam, h nem vagyok olyan béna, és don meg is dícsért, h milyen faca kis weblapot dobtam össze, és bevallom kicsit én is büszke voltam/vagyok magamra. Igen, tudom másnak ez nem nagy dolog, de nekem az volt:D

Amúgy jelenleg hétfő hajnal van, konkrétan 5:25. Valamiért nemtok aludni, és míg don édesdeden alszik az ágy közepén, addig én itt ülök a gép előtt. Aszem enyhe alvászavarban szenvedek, de majd elmúlik:D

Következő futam Veszprém lesz, ahol minden reményem szerint nem csak én leszek ott, hanem HÜPI is!!!!!Ámen!

Találkozunk Veszprémben!!!

Ja, az egyik legfontosabbat majdnem el is felejtettem volna. Gratula a csapatnak, akik a Celicával nem csak, h beértek, hanem meg is nyerték a H csoportot, sőt abszolútban a 34. helyen végeztek! Szép volt srácok, csak így tovább:D

Rallyra járni jó. Ez tény, de sajnos vannak olyan dolgok, amelyek beárnyékolják a szórakozást. Ezek a dolgok, azaz inkább tevékenységek természetesen emberekhez kapcsolódnak, hisz ők művelik őket. Ilyen zavaró mellékfoglalkozás a pálya szélén az, ha valaki egy gyors alatt lerészegedik, maga körül a lehető legnagyobb körben szórja szét a szemetet, nem is a rallyt nézi, hanem a fűben alszik, másokkal kötözködik vagy épp a barátnőjét nyalja-falja inkább. Ezek közül kezdem azzal, ami számomra az egyik legidegesítőbb és legbunkóbb viselkedési forma, a szemetelés.

A rally olyan sport, amit a szabadban rendeznek meg, így mind1, h aszfaltos vagy murvás futamról van szó, mindenképpen a szabad ég alatt zajlik az egész. Mindez általában két napon át. Egyik gyors követi a másikat, persze csak ha nincs valami probléma. Az emberek pedig tudják, h hosszú napra kell készülniük, így előző este vagy épp aznap reggel készítenek pár szendvicset, amit szépen elcsomagolnak az ásványvíz, üdítő, sör, egyéb alkohol, rágcsa mellé. Ezt a túlélő csomagot az autós vagy tömegközlekedési járaton megtett út után az ember kézben, vállon, háton, szájban vagy egyéb módon cipeli magával. Ezzel nincs is gond, hisz enni, inni kell, ha nem tennénk a nap végén a mentő a pálya mellől szedegethetné össze az ájult rallyongókat, ezt pedig senki nem akarja. DE, és ez egy nagy de, egy állati nagy de. Amikor vége van a gyorsnak mit látok rengetegfelé? Igen, szeméthalmokat, amik természetesen üres flakonokból, sörösdobozokból, papír galacsinokból, szalvétákból, szatyrokból és hasonló nem lebomló anyagokból állnak. Tényleg nagyon vicces dolog az üres dobozokat feltűzdelni a fák ágaira vagy a galacsinokból tornyot csinálni, egymást dobálni. Nem fér a fejembe, h a teli szatyrot miért könnyebb felvinni, mint a szinte üreset lehozni, nekem ez valahogy ellentmond nem csak a logikának, a jó érzésnek, de a fizikának is. Amikor ezt látom legszívesebben fognám , összeszedném a szemetet, és mindenkinek elvinném személyesen,  aztán pedig a szobájában szétszórnám. Kíváncsi volnék az arcukra. Nem hinném, h örülnének a dolognak. Amúgy az is eszembe jutott már, h ezek az emberek vajon otthon is így viselkednek? Elképzelem ahogy otthon a nappaliban összejön egy baráti társaság, esznek, isznak, aztán a kajamaradékot szétszórják az egész szobában, az üres dobozokat, flakonokat rámontírozzák a csillárra, ha pedig wc-re kell menniük egyszerűen felállnak, megfordulnak és körbe pisilik a kanapét...Azt hiszem a kedves anyuka, feleség vagy bármely jobb érzésű családtag akkora sallert zavarna le drága kicsi fiának, párjának, rokonának, h még három hét múlva is szambát járnának a fogai. Kérdem én, ha otthon nem viselkednek így, akkor rallyn miért kell? Talán azért, mert mások is csinálják? Akinek ez a válasza az előbbi kérdésre, annak gratulálok, igazi IQ light emberke. Miért kell bunkó módjára szennyezni a természetet, plusz költséget csinálni a rendezőnek és nem utolsó sorban belerondítani az arrafelé élők környezetébe??? Félre értés ne essék, nem vagyok valami ultraüber környezetvédő, de vannak apróságok, amik nem fájnak, semmibe sem kerülnek, mégis számítanak. Igen, ilyen egyszerű dolog az, h az általam okozott szemetet szépen megfogom, esetleg összegyűröm és belerakom a szatyorba. Nem kell hozzá magas iskolai végzettség, sőt különösebb pénz- vagy időbefektetést sem igényel!!! Tehát, emberek,  üdvözítő változatosság lenne, ha végre a többség is csatlakozna azon rallyongók kis csoportjához, akik összeszedik a szemetet maguk után, és a legközelebbi benzinkúton vagy épp a szálláson a kukába helyezik, oda, ahova való. 

Köszönöm.

Természet anyu és a jövő generációi pedig majd később nyilvánítanak köszönetet:D

Ui.: Bácsi, most raktam szpészeket, látod?! :D:D:D:D