Végre kezdődik! Talán ez írja le legjobban mit éreztem az egri futammal kapcsolatban. Elviekben úgy volt, hogy péntek reggel indulás, sőt DuEn bácsi volt olyan jófej, hogy még le is vitt volna, de mivel közbe jött egy kis péntek délelőtti ügyintézés, így én kihagytam a lehetőséget. Don mondjuk nagyon örült, hogy nem kell a tömegközlekedéssel szenvednie, és kényelmesen utazhat, remélem nem felejtette el megköszönni:D

Szóval, röpke péntek délelőtti rohangálás után irány haza, ahol természetesen még leültem a gép elé megnézni pár dolgot. Az az alattomos gyanúm, hogy internetfüggőségben szenvedek, de két internetmentes nap után még nem rohangálok Einstein séróval az utcákon és ordítozok net után, szal még nem lehet olyan vészes a dolog. Na, de ne térjünk el a tárgytól, netezgetés után következett a pakolászás, kis kajálás, veszedelmes dzsungáriai hörcsögünk megetetése, zuhanyzás. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy mindjárt 20, azaz nekem baromi össze kell kapnom magam, mivel 45-re kint kell lennem, hogy jegyet tudjak venni, és tuti legyen helyem, mert állatira nincs kedvem a melegben két órát ácsorogni a buszon. Persze ebbe belegondolva nem kis pánik lett úrrá rajtam, kezdődött a kapkodás, és persze akárhogy is igyekeztem pont előttem ment el a trolli. Ott álltam csomagjaimmal, és lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a bevásárlásból hazainduló öreg nénikkel kell majd megverekednem a szabad helyekért. Aztán úgy éreztem végre rám mosolygott a szerencse, hisz nem is kellett sokat várnom és már jött is a következő 75-ös. Nem is tudom, hogy mikor örültem utoljára ennyire valamilyen tömegközlekedési eszköznek! Úgy éreztem sínen vagyok, hisz nem sokan szálltak le és fel, így reméltem, hogy tényleg kiérek még időben. A trolli alig, hogy megállt a Stadionoknál én kommandósokat megszégyenítő jelenetet produkálva pattantam ki a nyíló ajtók mögül, és futottam a pénztárhoz, ahol aztán utolért a valóság. Összesen két pénztár volt nyitva péntek délután, így természetesen szépen kígyóztak a sorok, kösz szépen Volán. Gondolom mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor mondjuk a határon az ember beáll az egyik kocsisorba, és úgy látja csak a másik halad, na így éreztem én is. Az előttem álló fiatal pár hihetetlen volt, 2 perc alatt cirka 128 kérdést tettek fel mire eldöntötték, hogy milyen jegyet is kérnek, és ekkor feltették az i-re a pontot, számlát kértek…Na ekkor már nagyon drámaian forgattam a szemem a hátuk mögött, azt meg inkább nem írnám le, hogy mi mindenre gondoltam. Már teljesen elvesztettem a hitem, amikor végre tényleg sorra kerültem. Gyorsan elrebegtem mit is akarok, megkaptam a jegyem, és miközben pakoltam csak azon csodálkoztam, hogy miért nézett olyan furcsán a pénztáros hölgy. De nem sokat foglalkoztam vele, megszereztem a jegyet, így nagyon királynak éreztem magam. Igen, mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy nem 15.45 van, hanem még csak 14.45 és az én buszom pedig 16.15-kor fog indulni. Egy világ omlott össze bennem, amikor rádöbbentem, hogy több mint egy órás szabadfoglalkozás vár rám a pályaudvaron, mert én ugyan haza nem megyek. Logikát nem kell benne keresni, ez a csak azért se el. Mondjuk miután leültem, és rájöttem, hogy pár dolgot elfelejtettem, sőt volt, amit el akartam hozni és otthon hagytam, akkor nagy volt a csábítás, hogy mégis elinduljak haza, de nem, csak azért se! Így hát eleinte még figyeltem, ahogy a szerencsésebb, és kevésbé balfék emberek, mint én felszállnak a buszokra, de ez annyira nem kötötte le a figyelmemet, így a megfigyelés hamar átment közepes erősségű bambulásba. Eközben megint eszembe jutott, hogy legközelebb jobban oda kell figyelnem, hogy meg kellene végre csinálnom a jogsit vagy dont kellene rávennem, hogy csinálja meg a jogsit. Na, ezen dolgozunk majd a közeljövőben:D

Végre sikeresen megérkeztem Egerbe, gyors megbeszélés donnal, elfoglaltuk a szállásunkat, felpakoltuk a felszerelést és azonnal indultunk is a rajtceremóniára. Még épp időben értünk oda, hogy le tudjuk kapni a csapatunkat, azaz Mucsina Tomit, Csoór Tibit és persze Emesét. Jól néztek ki, bár nemtom, hogy Tomi annak örült, hogy végre versenyezhet vagy a sok autogram kérő gyerek szédítette meg ennyire. Szerencsére jó idő volt, nem kellett eső miatt aggódni, így jól el voltunk egész este. Volt egy jelenet, ami nagyon tetszett. Kb. 1 méterre álltam dontól, és onnan volt szerencsém végig nézni, ahogy két női egyed megrohamozza és úgy körbecsókolja szegényt, mint a vénasszonyok szokták a zsenge unokákat. Szegény nagy szemekkel nézett felém, én pedig próbáltam egy szolid mosollyal elintézni a dolgot, nem pedig torkom szakadtából röhögni. Sikerült, bár azért sajnáltam dont. Már itt rajtceremóniánál is sikerült észrevenni, hogy vannak emberkék, akik nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy ki áll mögöttük, pofátlanul beállnak bárki elé, és magasról tojnak arra, hogy esetleg mások is szeretnének fotózni. Mindegy, majd valamit kitalálok erre a problémára, mert én nem szeretnék ilyen bunkó lenni. Rajtnál sikerült még összefutni dennel is, akinek nagyon faca cipője volt, és edelenyberessel, aki időnként azért dolgozott is. Mire vége volt a rajtceremóniának, meg a kis bevásárlásunknak már majdnem éjfél volt, szal elég fáradtak voltunk, de egy szebb holnap reményében feküdtünk le aludni.

Másnap aztán a megbeszélteknek megfelelően don indult pályára ásával, én meg úgy voltam vele, hogy a második szervizre ráérek kimenni. Mentem is volna, ha a tegnap jó szorosan megkötött cipő nem cseszte volna szét a lábam, így ha csak ránéztem a cipőmre a lábam ordítani szeretett volna. Kisebb McGayver mutatvány után sikerült a lábamra cipőt erőszakolni, és végre elindulni. Már legalább 20 perce szobroztam ott a megállóban, és kezdett nagyon elegem lenni, amikor végre jött a busz. Irány a központ, ahol végre átszállhatok arra, amelyik majd kivisz a szervizparkhoz. Hittem én. Nem így lett. Mikor megnéztem a menetrendet azt hittem dobok egy hátast, ott helyben. A busz, ami nekem jó lett volna, olyan ritkán közlekedik hétvégente, hogy nem csak gyökeret verni lett volna időm, ha megvárom, de még ki is rügyezhettem volna. Így más választásom nem maradt, képességeimhez mérten gyorsan lerohantam a taxisorra, és bevágtam magam az egyikbe, aztán irány a szerviz.

Miután bejutottam már csak a csapatunkat kellett megtalálni, ami nem volt olyan könnyű feladat, de Pista bá segítségével sikerült megoldani a problémát. Mivel láttam, hogy még van időm így csámborogtam még kicsit, aztán letelepedtem a beírónál, és vártam, hogy Tomiék beérjenek. Közben azon gondolkoztam, hogy ahhoz, hogy a versenyzők szám szerint sorba álljanak, miért kell kettő sportbíró, mikor a versenyzők tudnak számolni, és maguktól sorba állnak, szal a két palinak nem sok dolga van. Túl sokat, azért nem volt időm foglalkozni a problémával, hisz megjöttek Tomiék. Kocsi egyben, gyors eszmecsere Mucsinával, aki utálja, ha így hívják, de most csak azért is így fogom nevezni, had mérgelődjön:D Amikor láttam, hogy lassan végeznek átsétáltam a helyünkre, hogy tudjak szervizes képeket csinálni. Minden rendben ment, szervizeseink gyorsan dolgoztak, ezen én mindig csak ámulok, hogy milyen rövid idő alatt gatyába tudják rázni az autót. Közben csapatfőnökünk sem tétlenkedett, magára vállalta a kocsi takarítását. Jelentem minden klappolt, így párosunk időben folytatni tudta a versenyt. Mivel ismét elcsendesedett a szerviz, így én megint mászkálással foglaltam le magam. Így volt alkalmam lencsevégre kapni a két édesdeden alvó/napozó szerelőt, akik mindezt a csapat színeihez tökéletesen passzoló matracokon művelték ezt. Aztán jött a rossz hír, a 6. gyors a mezőny nagyobbik részének etap lesz, mivel valaki nagyon fázott és rakott egy kis tüzet. Mivel így dolguk nem akadt, így don és ásá is bejöttek a szervibe, ill. ásá nem, mivel nem volt hajlandó kifizetni az 1500 forintos belépőt. Mi odabent még mászkáltunk kicsit, fotóztunk, aztán hazafelé vettük az irányt, jobban mondva csak én, mert akkora már annyira fájt a lábam, hogy legszívesebben levágtam volna mindkettőt, de mivel tudtam, hogy később még hasznosak lehetnek, így inkább letettem erről a tervemről. A szálláson végre lepakolhattam, és itt szembesültem azzal, is, hogy mivel egész nap kint mászkáltam olyan szép piros ropogósra sültem, mint a karácsonyi pulyka. Kivéve természetesen a napszemüvegen álltal szépen kitakart részt, így jobban hasonlítottam egy elcseszett mosómedvére, akinek a szeme körül világos, a többi része pedig szép sötét. Kicsit összeszedtem magam, elmentem boltba, hogy donnak és nekem legyen kajánk, aztán leültem filmet nézni. A végére már nem jutottam el, mert jöttek is a fiúk. Ment a duma, aztán mivel másnap korán akartak kelni hamar le is feküdtünk aludni.

Vasárnap reggel ment a pakolászás, ha nem szólok rá ásá simán otthagyja a kameráját, így csak a kontaklencse tartóját sikerült. Én is nagy nehezen összeszedtem magam, és kimásztam a buszhoz. Úgy éreztem magam mint egy ucsó darabka kaki, ez van, nem szép dolog a napszúrás. Sokat nem kellett várnom, szinte azonnal jött a busz, én felszálltam és Pestig végig azon imádkoztam, hogy csak ne legyek rosszul. Sikerült! Itthon aztán arra nem volt erőm, hogy rendesen elpakoljak, mindent ledobtam egy kupacba, és lefeküdtem pihenni azzal a nagy gondolattal, hogy legközelebb vagy sapkát húzok a búrámra vagy keresek egy árnyékos helyet, ahova le tudok ülni.

Pár nem értem dolgot a végére hagytam az irománynak. Egyrészt nem értettem, hogy a sajtó igazolványokon, és egyéb ilyeneken, miért egy finnországi Suzuki van rajta, hisz van nekünk elég sok magyar versenyzőnk, akikre büszkék lehetünk, mint mondjuk Bútor Robi. Szerintem senki nem szakadt volna meg, ha valaki ilyet rak a belépőkre.

Azt sem értem, hogy az otthoni albumnak fotózó emberkék, akikkel egy idő után igencsak megtelt a szerviz miért nem képesek odafigyelni, hogy más esetleg dolgozna, és, hogy ne ugráljanak be állandóan a képbe. Mármint én örülök annak, hogy ennyien szeretik a rallyt, szeressék is, de egy kicsit lehetnének körültekintőbbek.

Találkozunk Miskolcon!!!

Korán el kell kezdeni a jóra nevelést:D:D:D

A gyerkőc azt figyelte ilyen elmélyülten, hogy Szolyka autójával mit művelnek a szerelők.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.