Vége a 2009-es Dakarnak, és elég érdekesre sikerült. Minden nap türelmesen kivártam az esti órát, h legalább valami tájékoztatást kapjak, ami kevésbé részrehajló, hisz a retek klub nem hiába kapta a nevét. De haladjunk csak szép sorban.

Most valahogy minden kicsit más volt, kezdve a helyszínnel, hisz most nem Afrikában hanem Dél-Amerikában álltak rajthoz a versenyzők. Senki sem tudta, h mire számítson, milyen lesz a fogadtatás, milyen lesz a terep, az időjárás, szal így kicsit egyenlőbbek voltak az esélyek a szokásos afrikai útvonalhoz képest. Volt viszont olyan is, ami maradt.

A Dakart évek óta a Mitsubishi és a Volkswagen párharca uralja, mögöttük pedig egyre erősebb a BMW X-Raid csapata. A VW idén nagyon akarta a győzelmet, soha nem látott mennyiségű alkatrészt és szervízest hoztak, és a négy kocsit is hihetetlenül felkészítették. Több helyről olyan dolgokat lehetett hallani, na meg olvasni, h ha a csapat idén nem nyer, akkor be is fejezik a Dakar projektüket, és innentől kezdve a rally világbajnokságra és a baja versenyekre fognak koncentrálni. Szal nem kicsit készültek Sainzal, Millerrel, de Villierssel és Deppinggel. De nem ők voltak az egyetlenek, idénre a Mitsubishi teljesen átszervezte a csapatot, és új kocsival álltak rajthoz, még pedig a Racing Lancerrel. Be kell valljam szerintem dögös lett a kocsi, és remélem nem csak egy-egy részét fogják majd a szériagyártás során alkalmazni, hanem az egész kocsi elérhető lesz az átlag emberkének is. A japánok ezzel az autóval egy új korszakba léptek, hiszen most már ők is dízellel mennek. Az új autót természetesen kiadósan tesztelték, sőt a portugáliai PAX rallyn indultak is vele, de mint tudjuk a puding próbája az evés. most is Peterhansel, Alphand, Roma és Masuoka ültek be a kormány mögé. Idénre a BMW is összekapta magát, Bruno Saby helyére jött Terranova a helyi menő, na meg ugye Al-Attiyah és Chicherit, de rajtuk kívül azért volt még pár X3 CC a mezőnyben, szal mindenki haptákba vágta magát a versenyre. A sorból nem szabad kifelejteni Gordont, aki ugyan nem gyári csapatban indul, de kétséget kizáróan ő a közönség kedvenc amerre csak jár. Az amerikai igazi showmen, tudja mi kell a népnek, és H3-asával igazi jelenség. Nem sokkal indulás előtt azért náluk sem volt olya rózsás a helyzet, hisz második embere megsérült, az ő helyére jött aztán a francia Vigouroux, hogy célba vigye a másik H3-ast. Jelentem Gordon nekem is a kedvenceim között van, rettentően megkapó személyisége van, jó fej és az a kocsi hihetetlen. Bazi nagy, fekete, isteni a hangja és egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni mellette, remélem idén is lesz CER és újra láthatom majd élőben ezt a monstrumot. Persze nem csak ennyiből állt az autósok mezőnye, de egyelőre ennyi. Autósokból amúgy 193-an vágtak neki a terepnek. Magyarok is voltak, Palikék, Szalayék és Lisziék indultak, sajna a kedvencem Kis Sanyi most nem állt rajthoz.

Jöjjenek a motorosok. Itt várható volt, h az ismeretlen terep ellenére is a KTM uralja majd a versenyt. A Repsol, a RedBull mellé amolyan harmadik gyári csapatnak jött most a Vectra Racing David Casteu-vel az élén. Marc Coma-nak idén is Jordi Viladoms volt a vízhordója, Cyrilt, a nagy kedvencemet, most Alain Duclos segítette. Casteut pedig Frans Verhoeven próbálta segíteni. Idénre a KTM mellett a Yamaha is felszívta magát, és már az elején tudni lehetett, hogy számolni kell David Fretigne-vel a verseny folyamán. Aztán jött még pár meglepetés.  Itt is szurkolhattunk magyar egységnek, még pedig Dési Jánosnak. Összesen 235 motoros rajtolt.

A quad-osok mezőnye is népesre sikerült, 25-en gondoltál úgy,h a versenyzésnek ezt a formáját választják. Őket nem ismerem, szal mielőtt hülyeséget mondok, inkább nem mondok semmit:D

Kamionosok közt ismét ott voltak az oroszok, az őrült Chagin, aki csak a dudát és a gázpedált nyomja, és persze jött vele Kabirov és a kicsit ismeretlen Mardeev. A hollandok is képviseltették magukat Stacy, van Ginkel, és de Rooy személyében, h csak a top emberkéket említsem. Természetesen nem maradhatott ki Loprais sem. Ígéretes mezőny gyűlt össze, de sajna nem ért célba mind a 84 egység. Természetesen itt is voltak magyarok, az egyik Palikék szerviz kamionja volt, a másik pedig a Szalay féle kamion. A két csapat közül nekem a Szallerék voltak a szimpibbek, ez nem azt jelenti, h a Darázsiéket nem bírom, csak a kettő közül a Szalleréket favorizálom, miután Szobiék már nincsenek, amikor mentek, akkor nekik szorítottam nagyon, de ő azóta már máshogy és máshol tekeri a kamion kormányát.

A mezőny már az első nap megtapasztalta az emberek vendégszeretetét, iszonyat sokan gyűltek össze, h lássák az ünnepélyes rajtot. Ennyi embert Dakaron még soha nem láttam, így lehet már az első nap eldőlt a szervezők számára, h jövőre is itt rendezik a versenyt, bár ez azért még korántsem biztos.

A verseny már az első szakaszon sem kímélte a versenyzőket, a motorosok közül rengetegen kaptak defektet, többek között Cyril is, így már elúszni látszott az első hely. Az autósoknak is oda kellett figyelni, mert nem volt könnyű a terep. A Mitsubishi elég rosszul járt, hisz Masuoka alatt igen hamar megállt a technika, és látszott, h a Volkswagen erősebb mint valaha, na meg a BMW is. Ez a tendencia folytatódott a következő szakaszokon is, ahogy haladt előre a verseny Sainz és Al-Attiyah harca került a középpontba. A Mitsubishi szinte napról napra nagyobb bajban volt, hisz Alphand után Peterhansel is feladni kényszerült a versenyt. Az előbbinek a navigátora lett rosszul miután elakadtak egy mocsaras részen, és nem bírta a sok ásást, utóbbinak meg egyszerűen kigyulladt a kocsija, és hiába sikerült eloltani a tüzet, a motor teljesen szétment. Így már csak egy legény volt talpon a gáton, aki nem más mint Nani Roma, de neki sem ment minden olyan flottul mint az előző években. Ezalatt a BMW-nek is siralmas napja volt, hisz Al-Attiyah gondot okozott a motorja, és mivel félt, h technika végleg megáll alatta levágta a szelektív egy részét. Ennek viszont az lett a következménye, h kihagyott jó pár ellenőrző pontot. Ha az ember egy kettőt kihagy, akkor időbüntetést kap, de ha négynél többet hagy ki, akkor sajnos kizárják a versenyből, így Al-Attiyah hiába állt első helyen, nem mehetett tovább. Első helyét Sainz bácsi örökölte meg, aki már nagyon nyerni akart, szinte másra sem tudott gondolni, de sokáig ő sem örülhetett. Történt ugyanis, h a 12. szelektíven elég nagy sebességgel sikerült beesniük egy kiszáradt folyómederbe, a kocsi tetőn landolt, eléggé tropára ment, de ami ennél is fontosabb, h navigátorának Michel Perinnek eltört a lapocka csontja, így nem folytathatták a versenyt. Nem meglepő, h Sainz tombolt, ezek után nemtom, h jövőre indul-e majd a versenyen. Mivel az élen három VW állt, így El Matador kiesése után egyik csapattársa de Villiers állt az élre, mögötte Miller, Gordon, a norvég Tollefsen és a lengyel Holowczyc. Ekkora már állt a bál az autósoknál. A történet szerint a verseny során több szakaszt módosítani kellett, sőt a 11. szelektívet teljesen törölték. A 12.,ahol Sainz is kiesett pedig olyan nehéz volt, h a mezőny nagyobbik része csak nagyon lassan haladt, a szervezők féltek, h bent éri őket az éjszaka, ezt szerették volna elkerülni, így a 170. km után kiterelték a versenyzőket, akik miután beértek egy átlagolt időt kaptak, plusz egy óra büntetést. Így viszont jobb helyen álltak mint azok, akik végig szenvedték magukat a teljes aznapi szakaszon. Na és akkor jött az, ami eléggé megosztja most a rajongókat, ugyanis Szalay Balázs kezdeményezésére beadtak egy megjegyzést, petíciót, óvást – nevezhetjük aminek akarjuk, ez nem változtat semmin – a rendezőségnek, h szerintük fair dolog-e a döntésük. Ez nagyjából annyit jelent, h nem akarnának-e nagyobb büntetést kiszabni a többi versenyzőre, csak diplomatikusabban van megfogalmazva. Ennek köszönhetően vagy sem, tény, h a rendezőség a már kiszabott büntetés mellé hozzácsapott még 12 órát. Így sokan hátrébb csúsztak, többek között Palikék is, akik addig a 10. hely környékén mozogtak, az akció után pedig a 21.-en. Na most, ez az egész elég furcsa. Amikor a versenyt Afrikában rendezték meg akkor is volt már, h a mezőny nagy része kint rekedt, és senki nem csinált belőle problémát, szal szerintem most sem kellett volna. Hamár a rendezőség úgy döntött, h kitereli a mezőny jelentős részét, akkor normális büntetést kellett volna kapniuk, nem csak a legrosszabb beért autó idejét plusz egy óra büntit. A másik, h ha már így alakultak a dolgok, akkor nem biztos, h különböző óvásokat kellett volna beadni, mert így sokaknak elég keserű a szájíze. A történethez meg az is hozzátartozik, h Palikék azért voltak a 10. hely környékén, mert öt nagymenőnek is fel kellett adnia a versenyt. Ma már mindegy mi volt, az igazságot úgy sem fogjuk megtudni, mert mindenki mást fog mondani, de remélem jövőre a szervezőség jobban oda fog figyelni, és nem fog ennyire kapkodni.

Már nem sok volt a célig, így az élen mindenki a biztonságra ment, nem is volt változás az élen. De Villiers nyert, mögötte meg két amerikai ért célba, egyik a csapattársa Miller volt, a másik meg Gordon. Összességében sajnálom, h Sainz kiesett, azt is, h a Mitsubishinek ennyire nem ment, bár jövőre beérik annyira az autó, h újra az élre állhatnak majd vele. Gordon iszonyat jól ment, remélem jövőre még jobban meg tudja majd szorongatni a gyáriakat. Ennyit az autósokról, jöjjenek a motorosok:D

Itt más az elején eldőlt a verseny, sajnos. Marc Coma állt az élre, és végig vezetett, legnagyobb ellenfelének Cyrilnek már az első napon technikai gondjai voltak, állandóan defektet kapott, és egyik nap rosszabb volt, mint a másik. Még az első tízbe is úgy kellett visszaküzdenie magát. Hasonló problémákkal küzdött a mezőny jelentős része. Comanak csak arra kellett figyelnie, h minden nap szépen célba érjen, hiszen tetemes volt az előnye. Nagyon jól ment idén Fretigne, aki kicsit megtörni látszott a KTM-ek uralmát. Mivel az első helyen állót senki sem tudta megszorongatni, így egymással vívtak nagy csatákat. Miután Cyril már a harmadik helyre küzdötte vissza magát, egymást nyírták Fretigne-vel. Cyril egyre jött közelebb, aminek én nagyon is örültem, végül pedig meg is előzte. Csak percek választották el őket egymástól, de a verseny végéig már nem változott az állás. A verseny második felére megvolt a sorrend, apró helycserék voltak már csak. A végleges állás így nézett ki, első helyen Coma, utána Despres, Fretigne, Casteu, aki szintén nagyot küzdött, még az sem tudta megállítani, h valami állatka megcsípte az arcát, és az egyik szemét ki sem tudta nyitni úgy be volt dagadva. Ötödik helyre Rodrigues ért be, aki még utolsó nap is csatázott Ullevalseterrel. A motorosokhoz fűződik egy szomorú hír is. Még az első napok egyikén tűnt el egy francia motoros, akit csak két nap múlva találtak meg holtan. Minden egységnél van IriTrack, ami jelzi a pozíciójukat, és amin segítséget is tudnak kérni, szal eléggé furcsa számomra, h így el tud tűnni valaki. A rendezőség azóta is ködösít, semmi konkrétat nem mondanak a dologról. Sajnos ez is része lehet a Dakarnak, de bármelyik versenynek, szal nem értem, h azok, akik ellenzik miért mindig ezt emelik ki?! Egyetlen magyarunk Dési János is célba ért, 61.-ik lett, és hihetetlenül szimpi volt, amikor nyilatkozott és annyira örült, h sírva fakadt, nem tudta végig mondani, amit akart. Megköszönte a családjának és a barátnőjének a támogatást, és tényleg őszinte érzések törtek elő belőle, manapság egyre ritkább az ilyen.

Mint már mondtam a quadosokat nem igazán ismerem. Náluk a cseh Machacek nyert, többet nem is igazán tudok mondani róluk, sorry.

A kamionosoknál mindenki hozta a formáját. Szegény Stacy ismét technikai gondokkal küzdött, az oroszok meg taroltak és elég hamar látni lehetett, h egymás közt fogják eldönteni, h ki lesz idén a bajnok. Sokáig Chagin vezetett, de neki gondjai akadtak az ucsó szakaszon, és mivel csak percek választották el Kabirovtól, így az rögtön meg is előzte, és ki nem adta kezéből a vezetést. Bevallom én szeretem a Kamazokat, mert istentelenül mennek. Szerintem csak a dudát és a gázpedált nyomják, nem kímélnek senkit, aki az útjukba áll azt letarolják, ők már csak ilyenek. Azért a hollandok nem adták könnyen magukat, hiába voltak gondjai Stacynek, de Rooy tartotta a frontot, és meglett a jutalma, hiszen harmadik lett, megérdemelten. A kamionosoknál óriási sikert értek el a magyarok, Szallerék a 10.-ik helyre hozták be az MAN-t, ami igencsak nagy teljesítmény. Sajnos másik kamionos egységünk még a verseny első felében kiesett, de talán jövőre több szerencséjük lesz.

Aszem nagyjából sikerült leírni mindent, amit én fontosnak tartottam. Sokan temetik a Dakart, mondván nem jó, döglődik, már nem az mint régen. Tény, h már nem olyan mint mondjuk 30, 20 vagy akár 10 évvel ezelőtt, de szerintem még mindig a világ egyik legkeményebb tereprally versenye. Én csodálok mindenkit, aki bele mer vágni ebbe a kalandba, és gratulálok mindenkinek, aki célba ért, mert ezen a versenyen szerintem még az utolsó hely is nagyon értékes. Remélem, h jövőre legalább ilyen izgalmas lesz a verseny mint most. Ha választhatnék én Dél-Amerikát választanám, nekem jobban tetszett mint Afrika, még a sok nehézség ellenére is. A tájon kívül az emberek fogtak meg nagyon, több százezren voltak ott a rajtnál, és a pálya mellett sem volt hiány emberben, bár itthon látnék hasonlót, de a remény hal meg utoljára, hátha egyszer nálunk is így zajlanak majd a terep versenyek. A Palik Szalay dologhoz meg annyit, h zárjuk le, úgysem fogunk megtudni minden fontos részletet, a helyezésekre már fixek, változni nem fognak, így fölösleges a vita. Jövőre mindenki újra próbálkozhat.

Egyetlen kérésem, reményem maradt csak hátra. Szeretném ha jövőre jól felkészült, tényleges szaktudással rendelkező, tárgyilagos, tájékozott kommentátorokat ültetnének a mikrofonok mögé. Nagyon megköszönném, tényleg:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.